Bemutatkozás helyett:

ÉLETUTAM

Ott születtem, s éltem
sok szép gyermek évem
az öreg Bakony alján.
Nóta cseng fülembe,
emléke szívemnek,
mint szólt Apám ajkán.
Kaptam jót és szépet,
egy életre emléket
az Édesanyámtól.
S ott kaptam az első
igaz forró csókot
életem párjától.

Éljük az életünk,
mint más dolgos ember
gondokkal kísérve.
Nem csábított sose,
a sorsunk vetett ide
egy nagyváros szélére.
Amit feltudunk mutatni:
a ház, kert, s részemről
kétszáz magyarnóta.
Boldogságunk titka:
asszony lányunk mosolya
születése óta.

Eltelt pár évtized,
hiszed, vagy nem hiszed,
sok mindent átéltünk.
Nem volt több igényünk,
mint az őszinte szó,
amit másoktól kértünk.
Majd, ha visszavisznek
kis szülőfalumnak a
temető kertjébe,
Ott kerüljön a pont
boldogságban átélt
életem végére.

Köszönöm, hogy néhány percet velem töltöttél.

Válasz

Tisztelettel köszönöm a Klubvezetőnek nótaszövegeim feltöltését.

Gyimóthi Elemér nótagyűjtő-szövegíró, a NET-es ,,nótáspapa"

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Nné Kovács Magda

Akác lombos kicsi falum....

Akác lombos kicsi falum, tehozzád száll minden imádságom.
Itt éltem át, ifjú fejjel, az én első, igaz boldogságom.
Bármerre is vitt az utam, gondolatom mindig ott járt nálad,
Sosem tudtam elfeledni, Édesanyám, régi kicsi házad.

Akáclombos kicsi falum, ha én hozzád egyszer vissza térek.
Úgy visznek majd oda engem, hogyha elszáll testemből a lélek!
Dalaimban megőrizlek, tégedet kit annyira szerettem,
Akáclombos kicsi falum, akit soha, sohasem, feledtem.

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző:Némethné Kovács Magda


Tele szórta az őszi szél, kis kertemet sárgult falevéllel.
Átszínezték a hajam is, elszállt évek hófehér festékkel.
Napégette arcomra meg, mély barázdát szántottak az évek,
Vidám dalos jókedvemet, szomorúvá váltotta az élet.


Szivemhez nőtt kiskertemben, ez a sorsa ősszel a levélnek.
Dér lepi be a hajunkat, hisz ezt hozzák az elszálló évek.
A barázdált arcunkat csak, az unokák kacaja simítja,
Régen elmúlt ifjuságát, őszült ember, nótákban siratja.

Válasz

Gyimóthi Elemér verse,
Némethné Kovács Magda zenéjével

ÉL A MAGYARNÓTA!

Ha megszólalt a hegedű, vele együtt a cimbalom, a klarinét és brácsa,
Magyar ember ajkán akkor fel-felcsendült, szíve-lelke legszebbik nótája.
Sok évtized telt már el így, de megmaradt a szívünkben örökre a nóta, (Hisz)
Azt dalolták a galambok, velük zúgták a harangok, (hogy) ÉL A MAGYARNÓTA!
Megpróbálták eltaposni, a szívünkből kitörölni örökre a nótát.
Kizárták azt mindenhonnan, de a nóta végül mégis kiállta a próbát. (Mert)
Ha megszólal a hegedű, kíséri a cimbalom, a klarinét és brácsa,
Azt dalolják a galambok, velünk zúgják a harangok, (hogy) ÉL A MAGYARNÓTA!

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Nné Kovács Magda

Csendes szavú legény voltam

Csendes szavú legény voltam, én csak ritkán szóltam.
Azt is mindíg nagyon halkan, de őszintén mondtam.
Nem illik a hazudozás, ahhoz kinek virágja a rózsa,
Akinek a szíve mélyén, él magyar nóta.

Maradj ilyen édes fiam, az apám azt mondta.
Az Istennek csak úgy lesz majd Rád odafenn gondja.
A hazug szót mindenkitől, valamikor úgyis számon kérik,
Az emberséget nem nagy hanggal, hanem szívvel mérik.

Válasz

Zene: Fábián Ferenc;
szöveg: Gyimóthi Elemér

1998. Nótaolimpia II. helyezett csárdás
2000. I. Bordal verseny I. díjas csárdás

Kékfrankos a kedvenc borom

Kékfrankos a kedvenc borom, megiszom hát minden nap egy pohárral.
Néha napján a csárdába' elhúzatom nótámat a cigánnyal.
Ha elfogyott a kékfrankos, s üresen áll pincémben a fahordó;
Van mellette tartalékban néhány üveg Kadarka meg Oportó.

Szeretem a jó vörösbort, ezt a tényt én soha le nem tagadtam.
Mindig tudtam a mértéket, ezért aztán józan ember maradtam.
Kellett ehhez egy jó asszony, kiben igaz a szerelem, a hűség;
Lehet gond az életünkben, legfőbb kincs, ha jól szolgál az egészség.

Válasz

Zene: Pálkerti Zsuzsanna;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2002. Nótaolimpia döntős csárdás

Névnap csárdás

Névnapozni gyűltünk össze még az elmúlt héten.
Köszöntve az ünnepeltet, ahogy illik: szépen.
Csárdást jártunk, jó bor mellett szólt a magyar nóta.
Szép szokás ez már minálunk évtizedek óta.

Az asztalnál kicsik, nagyok jókedvűen ülnek.
Együtt van az egész család, már az is egy ünnep.
Női: Mikor pedig oly vidáman nyugovóra tértünk,
Boldogság ült szívünkben, mert szeretetben élünk.
Férfi: Mikor pedig hajnal tájban nyugovóra tértünk,
Sajgott a láb, szédült a fej, de jól esett nékünk.

Válasz

Zene: Sztojkó Mihály;
szöveg: Gyimóthi Elemér


2002. Nótaolimpia döntős hallgató

Messze repült a gólyapár

Messze repült a gólyapár, üres maradt a nagy kerek fészek.
Keserű a sors azoknak, kik szívükben magányosan élnek.
Nem szállhatnak messzi tájra, más sarkába ennek a világnak,
Megbékélnek a sorsukkal, vérző szívvel egymagukban járnak.

Visszajön a gólyamadár tavasz táján mindig a fészkére,
Visszahozza kicsi szíve, pedig nem néz sohase térképre.
Jól tudja, hogy csak itt talál igaz otthont szerető párjával,
Vígan szállnak fenn az égen, kelepelnek édes boldogsággal.

Válasz

Zene: Pálkerti Zsuzsanna;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2002. Nótaolimpia döntős hallgató

Szeretlek, míg élek

De jó lenne tudni, mit hoz még az élet?
Meddig rakhatjuk még együtt a kis fészket?
Meddig hajthatom még fejem a válladra?
Meddig adhatok még csókot az ajkadra, csókos kis ajkadra?

Eljön a búcsúnap mindenkinek egyszer.
Nem élhet e földön örökké az ember,
Mikor majd elmegyek, ejts értem pár könnyet.
Igaz boldogság volt véled ez az élet, szeretlek, míg élek!
Ism.: hálás vagyok néked!

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Németh Zoltánné Kovács Magda

2005. Nótaolimpia I.helyezett és Közönség díjas
hallgató

Az én drága jó nagyanyám


Az én drága jó nagyanyám, kiszokott a kapunk elé állni.
Féltő gonddal, szorongással, unokáit este haza várni.
Ráncos arcát keszkenőbe, már csak néha álmaimban látom,
Vagy amikor kis falunknak, temetőjét könnyes szemmel járom.

Az én drága jó nagyanyám, nem őrzi már a kapunk félfáját.
Kivitték a temetőbe,s utánna már mind a két leányát!
Legidősebb unokái, is ott pihennek a hűs temetőbe,
a többi viszi a virágot, fejfájukra sötét keszkenőbe.

Válasz

Zene: Sztojkó Mihály;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia II. helyezett csárdás

Haragszik rám az anyósom

Haragszik rám az anyósom, mert elvettem én a kedves leányát.
Bár tudnám, hogy mért teszi ezt, hiszen csak én látom annak a kárát.
Oda lett a legénységem, minden tettem sok kritika kíséri,
Az anyósom kedves lánya, szabadságom lépten-nyomon kiméri.

Nem értem hát az anyósom, hogy Ő miért ilyen nagyon haragos?
Mikor vője nem poharaz, s még sosem volt úgy igazán kapatos.
Nem kerülget menyecskéket, elég neki az Ő kedves leánya,
De leginkább akkor boldog, ha az anyóst minél ritkábban látja.

Válasz

Zene: Varjasi Ildikó;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

Az én kicsi szülőfalum

Az én kicsi szülőfalum templomának öreg tornya sárgára van festve.
Odajártam az apámmal, imádkozni jó anyámmal minden szombat este.
Hívogatott a kis harang, azt dalolta giling-galang, de szép volt a hangja,
Egy nagyon szép régi zsoltárt énekelt ott kis falumnak apraja és nagyja.

Csuda szépen szállt az ének, mikor azt a hívő lélek szívből énekelte.
Annál szebben csak a nóta szólt másnap a kis kocsmába',
ha cigány kísérte.
Harang helyett hegedű szólt, tisztán csengő víg nótaszót,
de jó volt hallgatni,
Azt a boldog gyermekkorom, újra festett templomtorony (sem)
tudja feledtetni!

Válasz

Zene: Bognár Gyula;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

Eladnám a legénységem

Eladnám a legénységem, ha egy kislány vevő lenne reája.
Vagy egy csókért, miegymásért menyecskék közt igaz társra találna.
Nem járnék el csavarogni, a jó borért sorba minden csárdába,
Megmaradnék odahaza, az én régi nádfedeles tanyámba'.

Elfeledném rossz kedvemet, hogyha egy is megmaradna mellettem.
Szófogadó, csendes ember, szertő férj válna majd énbelőlem.
Nem néznék én más asszonyra, sem a borra, sem muzsikus cigányra,
(Csak) Azt az egyet ne az anyós, hanem gólya hozná el a tanyámra.

Válasz

Zene: Varjasi Ildikó; szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

Ha az ember jókedvében

Ha az ember jókedvében a csárdában egy cigánnyal húzatja,
Jó bor mellett nótázgatva, a pénzét is néha el-elmulatja.
Ferdén néz rá odahaza néhány napig az asszony,
Villámokat szór a szeme, s hej, de cifrán mondja azt, hogy haragszom!

Szánom-bánom, amit tettem, meg is bocsát hamar nekem az asszony.
Amikor a mérges száját édes csókkal bíz' Isten beragasztom.
Nem jut szóhoz a kis szentem, s majd csak akkor kiabál, (Ha)
Jövő héten a csárdában jó cigányom megint nekem muzsikál!

Válasz

Zene: Váradi Sándor;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

Megöleltem a hordómat

Megöleltem a hordómat, csókot nyomtam szájára én az este,
Míg a sógor hason fekve, alatta a hordó dugót kereste.
Nem találta sehogyan sem, annyit ivott előtte a lopóból,
Mindenből már kettőt látott, mégsem talált egyet sem a dugóból.

Megsajnáltam sógoromat, melléje a hordó alá feküdtem,
A nagy dugó keresésben vele együtt én is jól ,,kimerültem".
Így talált ránk az anyósunk, lett is csodás perpatvar a dologból;
Hordó helyett őt öleltem; de kár, hogy csak egy van a jó anyósból!
Ism.: Józanul ezt másképp látom: a legtöbbször egy is sok az anyósból!

Válasz

Zene: Sztojkó Mihály;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia döntős hallgató

Hogyha azt a nótát hallom

Hogyha azt a nótát hallom, amit egykor Apám dalolt nékem,
Könnyes szemmel dúdolgatom, néha-néha a cigánytól kérem.
Nem érti, hogy mért könnyezem, hiszen Ő már nem húzta Apámnak,
Csak én tudom Ő a fia, a rég elment öreg, jó prímásnak.

Öreg prímás sokszor húzta jó Apámnak füstös kis kocsmában,
Pedig nem volt mindig ünnep, csak hétköznap a Gergely-naptárban.
Mégis szólt a cigányzene, az emberek békességben éltek, (Már)
Ifjú prímás is könnyezi, (ha) régi nótát Tőle olykor kérnek...

Válasz

Zene: Somogyvári Imre;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2005. Nótaolimpia döntős hallgató

Nem vagyok én már fiatal

Nem vagyok én már fiatal, az életben van még egy nagy vágyam:
Hogy egyszer majd mulathassak, dalolohassak a kis unokámmal.
Nincs helye az én szívemben sem sírásnak, sem szomorúságnak,
Inkább van az örök ifjú, szívből jövő, szép magyar nótának.

Vígan járom az utcákat, tiszta szívvel, lelkiismerettel,
Ezt a néhány magyar nótám hagyom rátok, igaz szeretettel.
Majd, ha egyszer elköltözöm, s odafentről vissza-visszanézek,
Fogjátok már Ti dalolni, mert tudjátok, milyen nagyon szépek.

Válasz

Zene: Sztojkó Mihály;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2009. Nótaolimpia III. helyezett hallgató

Mit hozhat még ez az élet?

Mit hozhat még ez az élet, annak, aki eltemette párját?
Annak, aki már egyedül járja végig a temető útját.
Megáll ott egy sírhalomnál, mit ellep a szeretet virága,
Ott pihen az életének minden vágya, eltemetett igaz boldogsága...

Akkor hoz még ez az élet örömkönnyet mind a két szemébe,
Ha unokái kézen fogják, s szeretettől csillog szemük fénye.
A ragyogó kis szemeket, hogyha sírni majd sohasem látja,
Az lesz az Ő életének legszebb álma, sírig tartó örök boldogsága.

Válasz

Zene: Bognár Gyula;
szöveg Gyimóthi Elemér

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

Elszálltak az ifjú évek

Elszálltak az ifjú évek, hogy észre sem vettük.
Kéz a kézben, megértésben a dolgunkat tettük.
Hajunkat az elszállt idő hófehérre festette már régen,
Mint a dér az erdő fáit az ősz után, minden évben télen.

Hajlott háttal, deres fővel járjuk az utunkat,
Egyik kézből a másikba vesszük a botunkat.
A szívünk is meg-megakad, mint az eke a kavicsos földben,
Elütik majd az utolsót, réges-régen megírták a mennyben...

Válasz

Zene: Sztojkó Mihály;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

Én a tiszta józanságnak

Én a tiszta józanságnak álltam mindig pártján.
Mégsem adott boldogságot (az) élet nekem tálcán.
Megküzdöttem minden egyes örömét éltemnek,
Mégis azért, amit kaptam, hálás vagyok én az életemnek.

Nem engedtem csábításnak, sem sok rossz barátnak,
Ezért van, hogy mégis engem ma boldognak látnak.
Nem engedte el a kezem soha egy kis asszony,
Bízom, közös életünkben nagyon-nagyon messze még az alkony.

Válasz

Zene: Horváth Zoltán;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

Nem csordogál a kis patak

Nem csordogál a kis patak faluszéli kertek alatt, kiszáradt a medre.
Benőtte a dudva, cserje, nem jár oda gólyamadár eledelt keresve.
Nem őriznek arra gulyát, nem hallatszik esténként így a gulya kolompja, (de) Sokszor kondul temetésre az én kicsi szülőfalum öreg nagyharangja.

Nem csordogál a kis patak, nem hajtja már tiszta víze (a) régi kicsi malmot.
Ritkán megyek arrafelé, ezért aztán nem hallhatok sok szép madárhangot.
Nem szól nóta a fonóba', tollfosztóba sem járnak már falunkban a lányok,
De, ha néha arra járok, faluszéli temetőben várnak csak barátok.

Válasz

Zene: Némethné Kovács Magda;
szöveg : Gyimóthi Elemér

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

Változik az ember

Változik az ember, változik az élet,
Ne sirasd a múltat, vissza úgy sem térhet.
Ne ejts azért könnyet, aki egyszer elment,
Van, amikor néha a legjobb barátja csalja meg az embert.

Hozhat még az élet számodra is szépet.
Amit őszült fejjel szíved még remélhet.
Változik az ember, változik a lélek, (már)
Te sem vagy a régi, meglátszanak rajtad (a) gyorsan elszállt évek.

Válasz

Szövegíró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Fábián Ferenc

A Balaton közelében, ott valahol,
Sárgarigó a lombok közt vígan dalol.
Szőlőt érlel melegével a napsugár,
Szerelmet hoz a szívünkbe mindig a nyár.

Őszi szelek korbácsolják a tó vizét,
Szőlőfürtök őrzik már csak a nyár tüzét.
Alkonyodó napfényben ég a Balaton,
Szerelmünk emlékét őrzi a Badacsony.

Válasz

Szövegíró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Nógrádi Tóth István

Kinőtt már az apósom a huncutságból régen.
Nem kerülget menyecskéket bolt előtt a téren.
A kocsmát is elkerüli, hajlott bizony a jó szóra,
Nem dorombol, otthon morog néha az anyósra.

Hetvenkedik az apósom, nem jár már a bálba.
Deresedi göndör haja, fáj a szíve, s lába.
Mostanában akkor csillog az a huncut szeme párja,
Ha ölébe ül, megcsókolja a kis unokája.

Válasz

Szövegíró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Bognár Gyula

Ne peregjen soha könnycsepp a te két szemedből,
Ezt kívánom névnapodra igaz szererelemből.
Kerülje el szíved, lelked örökre a bánat,
Az én örömöm pedig az lesz, hogyha ez a kívánságom valósággá válhat.

Sohse bántson senki téged, sírnod sohse kelljen,
Az életed vidám legyen, boldogságban teljen.
Névnapodon az köszöntsön, ki melletted élhet,
Ha teljesül kívánságom, sok örömet tartogat még számunkra az élet.

Válasz