A magyar nótának élni kell !

A magyar nóta a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legõszintébb hangon szól a magyar ember örömérõl, bánatáról, a szerelemrõl és az elmúlásról. A legmélyebb emberi érzéseket szabadítják fel bennünk. A dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Ha elhanyagoljuk, egész kultúránk, nemzeti sajátosságaink kerülnek veszélybe, ha felkaroljuk, akkor magyar dallal, nótával formáljuk a magyar emberek ízlését. „A nápies dal mindenki szivében és szájában voltak,sokat idéztek belõlük a mindennapi beszédben,töredékeik közmondásokká lettek.Zenéjük meg éppen egyetlen zenéje volt a magyarság zömének. Élõ zene volt,a magyarság szerves része....Ez a dallégkõr vett körül mindenkit,aki Magyarországon élt...“irta Kodály Zoltán 1955-ben.Igaza is volt néki,habár,ez nem jellemezte csak az országot,hanem ugyanugy a határon túli magyarságot is.Vagy talán azok egy részét még jobban. Ma,sajnos,nagyon szomorú idõket él a hires magyar nóta!Kitiltották elõször a televizióbol,a rádióbol,de még a hangversenytermekböl is.Ezt az állitásomat bizonyitom avval ,hogy a mult év derekán beszüntették a Petõfi-rádio“Jó ebédhez szól a nóta“ cimû közismert és világszerte kedvelt mûsorát,majd utánna,a magyar TV adók jóformán egyetlen nyilvános magyar nóta- estet sem közvetitettek.Szó ami szó,a magyar nótát ma már esetleg csak a határon túli rádioadók szólaltatják meg gyakrabban.Az anyaország lemondott a nótárol..... Ez a fenti gondolatsor volt a kezdete annak hogy itt megprobáljam valahogy felidézni a magyan nóta történetét,visszagondolni azokra a régi szép napokra,amikor még szivünkbe volt a nótaszó,visszaemlékezni azokra a hires zenészekre,zeneszerzõkre és nótaénekesekre,akkiknek ma már emléke is elhomályosodott,amikor elnémul a nóta......