A mult nagy nótaénekesei

László Imre
László Imre, a két világháború közötti idõszak népszerû nóta énekese. 1896-ban "Csongrádon született. Színi tanulmányait Rákosi Szidi iskolájában végezte, miközben Dr. László Gézánál tanult énekelni. Ezt követõen három évig a pécsi színházban bonvivánszerepeket alakított, majd rövidebb ideig Békéscsabán és Makón mûködött. Utána néhány évre búcsút vett a színpadtól és Csongrádon a Közmûvelõdést Egyesület igazgatója lett. Innen került a Royal Orfeumhoz, ahol fõként kuplékat adott elõ. Magyar nótákat 1926ban kezdett hivatásszerûen énekelni és csakhamar egyik kedvence lett a rádióhallgatóknak és a nótát szeretõ közönségnek. Akkoriban írta elsõ nótáit is. A "Száz szál piros rózsát" kezdetû legismertebb nótája 1928-ban jelent meg és László Imre néhány év leforgása alatt, mint szerzõ is az élvonalba került. Több alkalommal volt szerzõi estje a Vigadóban és a Zeneakadémián. Közben a hanglemezgyárak is rendszeresen foglalkoztatták. Sok régi nóta az õ elõadásában és hanglemezfelvételei nyomán lett népszerû. László Imre a felszabadulás után is fáradhatatlanul járta az országot és mindenütt fellépett, ahol csak tehette. Szinte életének utolsó percéig nem szakadt el a nóta-kedvelõ közönségtõl. 1975. január 1-én váratlanul hunyt el Budapesten. (Száz szál piros rózsát...,Vecsernyére szól a harang....