A nemzet csalogánya

Édesapja Reindl Sándor honvéd õrmester, édesanyja Ponti Lujza színésznõ. Reindl Sándor nagyváradi érettségi bizonyítvány megszerzése után, 19 évesen, belép a császári hadseregbe. Nyíregyházán állomásozott a délceg katonatiszt, aki messzeföldön híres volt nótázásairól, s egy kirándulás alkalmával találkozik Ponti Lujza színésznõvel s egymásba szeretnek.A kis Lujza 1850.szeptember 8-án született,Rimaszombaton.Édesanyja után mindenki Lujzinak hívta, amit élete végéig meg is tartott. A társulat szinte saját gyermekének tekinti. Prielle Cornélia, aki szintén ennek a színtársulatnak a tagja, ölében dajkálja. Öt évesen már apróbb színpadi szerepeket kap. A "dalos Lujzi", ahogy hívják vándorszínész társai, hétévesen még nem jár iskolába, írni olvasni Kápolnai János énekestõl tanul. Édesapja álnevét választja vezetéknévül, s Várai Lujzaként lép fel. Édesapja 1856-ban Kassán, elõadás közben meghal (Lujzi hat és fél éves). A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-tõl gyámapja, Kölesi Antal nevelte, aki Gyõrben a színház díszletfestõje s maga is özvegy, s három gyerek apja. 1865-ig az Õ nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Gyõrött, Csabay Pálnál élete elsõ felnõtt szerepét is. Rimaszombaton, majd tehetségét korán felismerve 1863 szeptemberében fellépett, s 10 sikeres napon át szórakoztatta csodagyerekként a budai Németszínház közönségét. Felszabadult, kedves, tiszta éneklésére felfigyel a szakma, és Sipos Károly színigazgató, a szabadkai színházba szerzõdteti a 15-éves Ludovikát, vagy ahogy a címlapokon akkor szerepel: Kölesi Lujzát. Az elõadásokat katonazenekar kísérte, Blaha János vezényletével. Cseh származású (Jan Blaha) Osztrák katonaember volt, magyarul nem beszélt. Felismeri a tehetséget az ifjú színésznõben, s tanítatja és mai szóhasználattal élve: "manageli", az ifjú színésznõt. Blaha úr idõvel feleségül veszi pártfogoltját (1865), s bár ifjú neje még két ízben házasodik késõbb, hálából élete végéig a nevét viseli. (1875-ben hozzá megy Soldos Sándor földbirtokoshoz, majd 1881-ben Báró Splényi Ödön felesége lesz) 1866-ban Debrecenbe szerzõdik, 100 ezüsforint gázsival a 16 éves Blaháné. Debrecenben, aztán hamarosan országos hírû primadonnává érik tehetsége, s bécsi vendégjátéka kapcsán az osztrák operettvilág színpadi köreiben is elismerést vált ki. Szerzõdést ajánlanak a Carelteather-be, de Blaháné kijelenti, hogy magyar színésznõ kíván maradni. Visszatérve Debreceni éveihez, itt Nagyvárad és Debrecen közönségének kedvence lesz, a közben 19 évesen, 1869-ben megözvegyülõ Blaháné. A pesti Nemzeti Színház igazgatója, a nagyhírû szerzõ és színész: Szigligeti Ede, igazgatása alatt áll. Szigligeti hall a dereceni nevezetes Blaháné felõl, s leküldi rendezõjét Paulay Edét "vizitre", majd 1870 januárjában maga is megnézi, és szerzõdést ajánl fel színházában Zichy Jenõ támogatásával, s így a 21 éves Blaha Lujza a nemzeti Színház tagja. Elsõ fellépését, mint a Nemzeti Színház tag: - 1871. május 7.-én, vasárnapi napon, a "Tündérlak Magyarhonban" c. népszínmûben Marcsa szerepét, soha sem felejti el. Rengetegen érkeztek Debrecenbõl és Nagyváradról, félõ volt, hogy botárnyba fullad, a "hûtlennné" lett debreceni sztár elsõ pesti szereplése. Az elõadás végén csend fogadta a tapsrendre kijövõ mûvészeket, ám fütty helyett ováció fogadta végül a primadonnát, s ezzel megindulhatott karrierjének második nagy korszaka, a pesti Nemzeti Színházban. Budapest némi "ellenállással" fogadja a primadonnát, de egyszerû, üde játéka hamar áttöri ezt az ellenérzés és igen gyorsan rabul ejti a pesti nézõközönséget. A sajtó erõs kritikával mérsékeli az elõadások kirobbanó sikereit. Darabról darabra azonban a sajtó is elismeréssel szól Blaháné, rabulejtõ tehetségérõl. "... Blahánénak, a Nemzeti Színház oly általánosan, s oly méltán kedvelt népszínmû-énekesnõjének a Finom Rózsi nem egyetlen kitûnõ szerepe. Valamennyi népszínmûben Õ a királyné parasztruhában, még a "Nagyapó"-ban is, ahol mint parasztlány a legkedvesebb, A "Szökött katona" Julcsájában a czifra pesti ruhából visszavágyik a falusi ingvállba s a városi társalgásnál sokkal jobban rámegy a szája a nemzeti dalra. A "Huszárcsíny" markotányosnéja, a "Tündérlak" Marcsája, a "Csikós" Rózsija s a többi mind, mind oly nekivalók, mind oly egész, oly kedves bennök, hogy aki látta, s hallotta, sohase megy ki a fejébõl. A "Háromszéki lányok" Katicája, a székely katona-lányok eredetiségével lep meg, mely székelyes kiejtésében épp oly határozottan nyilatkozik, mint gyönyörû dalaiban. A "Panna-asszony" Ceciljeként légies finomságával igazi természetességet egyesít." - Vasárnapi Újság - 1875 - januári száma. 1875-ben felépül a Népszínház a mai Blaha Lujza téren, késõbb Nemzeti Színházként is szerepel ugyanez az épület, melyet a Metró építéskapcsán bontanak le az 1960-as évek közepén. Ebben a Népszínházban lett aztán a népszínmûveknek elsõ sztárja Blaha Lujza idõvel. Azt a helyet, ahol ez a Népszínház állt, (addigra már javában Nemzeti Színháznak nevezték), ezt a teret a fõváros Blaha 70. (1920), s születésnapjának tiszteletére, róla nevezte el. Lakásának erkélyérõl odalátott a színházára. A Népszínház felépültével a Nemzeti kettéválik. A prózai tagozat marad a Nemzeti épületében, míg a népszínmû, és a zenés mûsorok a Népszínház szinpadaira kerülnek. Öt évi 8000 forint fizetéssel leszerzõdik a Népszínmûhöz. Tóth Kálmán: "Az ördög párnája" c. bohózattal kezd a Népszínmûben, majd tengernyi szerep várja, amelyekben zajos sikereket arat. Lecoq:"Angot asszony lánya" elsõ operett fellépése, amelyet számos követ. A népszínmû nemzeti jellege szemben állt a francia és német és osztrák operettekkel, amik viszont igen kedveltek voltak akkoriban. Blaha elvitathatatlan érdeme ezen operetteknek magyar közvetítésében van. Operett, népszínmû, opera, dráma mindegy volt Soldosné tarolt, sikert sikerre halmozott, az évek során. 1879-ben négyévi házasságot követõen, békében elválik Soldostól. 1880as év végén gyöngyösi jótékonysági koncerten megismerkedik Báró Splényi Ödönnel, s 1881 február 26.-án megesküsznek. 1883 májusában hosszabb idõt tölt bécsben, elõadások sorát adja, a kritika a legmagasabb dícséretben részesíti. 1885-ben egy rövid évad erejéig a Várszínházhoz szerzõdik, majd visszatér 1885-ben a Népszínmûhöz. 1886-ban a szerb háború idején jótékonysági hangversenyt ad a sebesültek javára, s Milán Szerb Király Natália-aranyéremmel tünteti ki. Blaháné a népszínmûvekben állandó partnerével, Tamássy Józseffel 1871 -tõl játszott. Valahogy ketten valamilyen új minõség létrehozásban tudtak eggyé válni a színpadon, egymás mellet két csillag ragyogott a magyar színpad egén: Tamássy és Blaháné. Egymást erõsítették játékukkal, és addig hazai pódiumon nem látható duett, szinte minden darabjában teltházas sikert hozott a Színházba. Egy napon Blaha állandó partnerét, Tamássyt szélütés éri 1887. június 16.-án, elszegényedve jórészt a kollégák jószívû adományaiból él, féligmeddig lebénultan, majd 1892. szeptember 8.-án 55 éves korában végleg eltávozik. Blahát szinpadi társának elvesztése mélyen érinti, Vidor Pál vidám személyisége pótolja a pótolhatatlant. 1887-ben megbetegszik, gyors orvosi beavatkozás menti meg életét. 1894-ben házat vásárol magának a visszavonulás éveire gondolva Balatonfüreden, az ideiglenes lakások, házak, bér helyiségek hontalanságait feloldva. Beleszeret a balatoni vitorlázásba, s "Olyan nincs" néven yach-ot vásárol. A Balaton levegõje és a szabad szárnyalás a vízen, új távlatokat ad számára, és némiképp romló egészségi állapota számára, "ez a vizilevegõ" jelentõs változást eredményez. 1896-táján a visszavonulását tervezi, ám a majd 10 hónapos vidéki kõrútja során, soha nem látott ünneplésben van része, aminek hatására eláll ettõl a tervétõl. 1900-ban a Népszínház 25. éves fennállása kapcsán Díszelõadás-sorozatot tartanak, amelyeknek fõszerepét Blaha adja, aki maga is 25 éves fennállását ünepeli hamarosan. A Blaha évforduló kapcsán elõadott "Sárga csikó" c. népopera elõadását követõen az egyetemi ifjuság fáklyásmenettel hódolt az ünnepeltnek, míg I. Ferencz József koronás aranykereszttel tünteti ki, - a legnagyobb mûvésznõt, a magyar "bel canto" lángelméjét, a nemzet csalogányát - ahogy az a kitüntetéshez tartozó oklevélen áll. 1901-ben a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László, Keglevich intendáns javaslatára, Blaha Lujza kapcsán megteremti a "Nemzeti Színház örökös tagja" elnevezésû "intézményt", amelynek elsõ tagjául választotják Blahát. Ez az intézmény állandó jövedelmet biztosít a tagjainak, életük végéig. (Tamássy féle sors elkerülése végett) 1901. júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905.-ben Kada Elek:Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906. novemberében Vidor Pál partnere, aki menetközben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követõen a Népszínházat összevonják a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera mûfajának elhalását eredményezi. Blaha aki a népopera mûfajában mozgott a legotthonosabban, most prózai szerepekben is bizonyítani kénytelen. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklõ alakítását a kritika és a nézõk is egyaránt dícsérik. Férjének 1910-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra készteti. Sokáig nem lép fel, s 1912-ben eljátssza a "Piros bugyelláris"-t néhányszor közkívánatra, majd utoljára Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom c. darabjában lép föl, ám Blaha visszavonulása miatt kell levenni a mûsort. Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagyamama-t, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt ahol unokája Blaha Gitta szerelését követte nyomon.(Mikszáth:Szent Péter esernyõje - nõi fõszerep) Utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekel. A filmezéstõl idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erõteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követõen egyszer mégis kamera elé áll. . 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatja. Tulajdonképpen 1914-tõl visszavonultan él, nõvérével, majdan Manci nevû kis unokájával, Blatonfüredi házát eladva, az un. "Szelényi"-házban levõ lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erõsödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25.-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdõgyullaldás vette le végleg a lábáról, amibõl fölépült ugyan, de ágyhozkötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18.-án, 76-éves korában távozott a színész "Nagyasszony". Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz-fõs cigányzenekar búcsúztatta a Nemzet Csalogányát, Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást. Temetése méltó volt a nemzethez, és leginkábbKossuth Lajos, Rákoczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható.