Simonffy Kálmán

Született 1832. okt. 5. Nagy Abonyban; a gimnáziumot Szolnokon, a bölcseletet Váczon végezte; s itt érték õt az 1848. év nagy mozgalmai. 1849-ben mint még nem is 17 éves ifjú már Görgey törzskarával ment Buda alól Esztergomon, Tatán át Komáromba; a júl. 11. nagy csata után fõhadnagygyá léptettetett elõ. Alig 20 éves korában Czegléd városának fõjegyzõjévé választatott. Itt kezdte meg zenemûvészeti tevékenységét s 1852-ben lépett föl elõször «Tündér-csárdás»-ával, melyre csakhamar következett a «Szerelmi vadrózsák» gyûjteménye, tíz dal, mely ismertté tette nevét az egész országban. A «Fütyül a szél» Hollósy Kornélia által a nemzeti színpadon és hangversenyeken dalolva, csakhamar bejárta az egész országot és a zenekritika is elismerésben részesítette. Dalai a szépirodalmi lapok mellékleteként, vagy önálló füzetekben jelentek meg: «Magyar dalbokréta», «Magyar hangfüzér», «Cyprus-lombok», «Hegyháti dalok» stb. czímek alatt s több mint ötven dala maig is kedvencz darabja a dalkedvelõ mûveltebb közönségnek és a népnek is. Ki ne ismerné a «Száraz ágon», «Te vagy, te vagy barna kis lány»,”Ez az én szeretõm....”, «Búsan, búsan szól a harang», «Zöld vetés közt», «Szomorú fûz ága», «Fütyül a szél» ,”Hegedülnek,szépen muzsikálnak...” dalokat? A dalszerzés mellett más irányban is tevékeny volt, úgy hogy a most már országszerte virágzó dalárdák magvát õ hintette el az ötvenes évek elején. 1859-ben nagy elméleti vita folyt lapjainkban a magyar zene lényegérõl; S. vállalkozott reá, hogy a vitát gyakorlatilag eldöntse, s Fátyol Károlyt néhány hétig magánál tartván, nagy körútra indult vele. Huszonhét megyét járt be s hangversenyein bemutatta mindenütt a magyar zenét. Meghalt 1881. decz. 15. az elmebetegek országos gyógyintézetében.