Szentirmay Elemér-A csárdáskirály.

Szentirmay Elemér (Németh János) 1836. november 9-én született Horpácson. A zeneszerzõ tanulmányait Székesfejérvárt és Pesten végezte. 1854 – 62 között Nagylángon, Nagycenken, majd Adonyban volt gazdatiszt a Zichy, illetve a Széchényi család birtokán. Késõbb Alsószentiványon gazdálkodott, ahol szoros barátság alakult ki közte és Vajda János között. 1861-ben esküdtnek választották Fehérmegyében, majd nemsokára szolgabíró lett. Miután lemondott hivataláról, szendványi birtokára vonult, ahol gazdálkodás mellett irodalommal és zenével foglalkozott. 1865-tõl biztosítási tisztviselõként dolgozott Pesten. Szentirmay-t a 19. századi csárdás és népies mûdalirodalom egyik legszínvonalasabb képviselõjének tartják. Már az 50-es évek elejétõl foglalkozott zeneszerzéssel - csárdásai, dalai idõvel egyre nagyobb számban jelentek meg. Elsõsorban népszínmû-dalbetéteket komponált. Bejárta az ország különbözõ vidékeit, megismerkedett a magyar népdalokkal, s tehetségét újabbak szerzésére és terjesztésére áldozta. Az évek során több mint másfél száz dala jelent meg nyomtatásban, melyek közül számos még most is él a nép ajkán, szerepel népszínmûvekben, hangversenyeken. Legismertebbek: Csak egy kislány, Ne menj el, Plevna nóta, Is-is-is, Jaj de édes, Ez a kis lány azt hiszi,Tiz pár csókot egy végbõl. A népszínmûvek közül pedig az õ nevéhez köthetõk: A falu rossza (Erkel Elekkel együtt, 1875), Sárga csikó (1876), Piros bugyelláris (1878); Nótás Kata (1879), Az öregbéres (1881) és A vadgalamb (1885) dalai,mind pl.a „Huzzad cigány...” Sarasate spanyol hegedûmûvész feldolgozásának köszönhetõen a manapság Csak egy kislány van a világon szöveggel énekelt szerenáddalát sok országban megkedvelték.Sikeresek voltak Szentirmay népszínmûvekhez komponált dalbetétei, sõt, kórusmûvei is. Szerzeményei Blaha Lujza tolmácsolásában országos népszerûségre tettek szert. Figyelemre méltó, hogy Bartók Béla Szentirmay Elemér dalaiból többet feldolgozott mûveiben. Kodály pedig közérthetõen kimondta: a népies mûdal, amelyet a köznyelvben magyar nótaként emlegetnek, „élõ zene volt, a magyar élet szerves része... egyetlen zenéje volt a magyarság zömének". Élete végén Budapesten, a Népszínház utcában lakott. A népszerû mûvész 110 évvel ezelõtt, 1908. október 3-án hunyt el.Siremlékére,a Kerepesi temetõben ez a szöveg van bevésve:“Állj meg,magyar,állj meg e sir mellett,/Itt a szellõk muzsikát lehelnek./Gyönyörû szép magyar nóták halott édesapját/Halhatatlan gyermekei,nótái siratják."