Bihari János

Bihari János, hires cigányprimás, született Nagy-Abonyban, Pozsony vármegyében 1769., megh. 1827 ápr. 26. A kis cigány gyermek zenei jártassága már hét éves korában feltünt, amikor is mint kontrás ügyesen kezelte hegedüjét, 15 éves korában társainak vezetõje lett és mint primás kitüntette magát. Mint 18 éves ifju kiváló tagokból álló zenekarral Pestre jött s itt nemsokára országos hirre tett szert. E társasággal bejárta Magyarországot, Erdély és Lengyelországot, hol mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, s a magyar zene fejedelmének nevezték. Budán a nádori, Pozsonyban az udvari koronázási, országgyülési és más nemzeti ünnepélyeken õ muzsikált. Bécsbe is nem egyszer felhivják az udvari bálok alkalmával s olyankor hangversenyeket is adott. A bécsiek elragadtatva mind játéka, mind szerzeményeinek eredetisége által «ungarischer Beethoven»-nek nevezték. Szerzeményei telve eredetiséggel, zenéje karakterisztikus volt és minden mûvének a cimnek megfelelõ szinezetet is tudott adni. Kiváló mûvei: Hadik óbester nótája, Hatvágás verbunkos, Huszár verbunkos, Sarkantyus verbunkos, Bihari nótája mikor a pénze elfogyott, Requiem fia halálára, Koronációs, Primiciális, Palatinus magyarjai és még több hallgató magyar nóta; utóbbiakban megvan a méltóság s az ünnepélyes hangulat, táncnótáiban meg éppen elérhetetlen volt. Eddigelé mindössze tizenhat mûvét ismerjük, számra nézve nem sok, de mindegyik egy-egy zenei gyöngy. B. kitünõ hegedüs volt, hegedüjébõl nagy hangot tudott kihozni, kiváló technikával birt, játékában óriási szenvedély nyilatkozott, mely elragadott, lelkesített s ahol kellett, megvolt a kellõ lágyság s oly érzés is, mely könyeket csalt ki a hallgatók szemeibõl. Nagy hatást tudott kelteni Rákóczy-, Bercsényi- és Chlopiczky-nótáival melyeket nagy virtuózitással játszott. Életében nemcsak hirt és dicsõséget, de sok pénzt is szerzett. Azonban mint a legtöbb lángésznél, ugy nála is a pénz amily hamar jött, oly hamar el is repült s ezt öregebb korában nagyon megsinylette. 1824 nov. 29-tõl dec. 4-ig az egri tisztujításra hivták társulatával s onnan Pestre visszajöttében Hatvannál szekere feldõlt, és oly szerencsétlenül esett ki, hogy bal karját sulyosan megsebesítette. Minden gyógyítás dacára bal karja idegei megmeredtek s elõbbi hajlékonyságát többé vissza nem nyerte. Játszott ugyan még az 1825-iki országgyülés alatt Pozsonyban bemutatva uj Koronációs magyarját (utolsó szerzeményét), de már nem volt a régi B., és ugy hatni, mint azelõtt, már nem birt. Bekövetkeztek a sanyaruság napjai, s õ, ki ezreket keresett, most, hogy életét fentartsa, a saját bandájában mint kontrás szerepelt; jövedelmi forrása napról napra csökkent, s hazánk e kitünõ zenésze testi a lelki nyomorban halt meg 58 éves korában. A pesti ferencvárosi temetõben temették el.