Szövegírók: Lendvai Károly
Zeneszerzők: Babos Károly
Vedd elő az imakönyved, imádkozzál értem,
Mert énnékem már elég volt, amit eddig éltem.
Imádságod legyen az én vigaszom a sírba,
Mert a szívem a szenvedést tovább már nem bírja.

Ne égjen könny a szemedben, ha temetnek engem,
Ne zavarja zokogásod messze szálló lelkem.
A síromra ne hozz többet, csak egy szál virágot,
S azért az egy szál virágért mindent megbocsátok.

Válasz

Visszanézek életemre, elmerengve, csendben
Felém tünnek hosszú sorban, akiket szeretttem
Mint ahogy a falevél száll, őszi viharokban
Elrepültek erre, arra, egyik jobbra, másik balra
Most tudom csak milyen nagyon egyedül maradtam

Meglátogat néha még a multam ragyogása
Képed messze felcsillan a sötét éjszakában
Ilyenkor még azt se bánom, hogy mulnak az évek
Volt egyszer egy piros rózsa, volt egyszer egy régi nóta
Rágondolok, s ugy érzem, hogy mégis szép az élet
/Farkas Imre/

Válasz

Szövegírók: Dankó Pista

Most van a Nap lemenőbe, kimegyek a temetőbe,
A holdvilágtól kérdezem, nem láttad-e a kedvesem?
Azt mondta, hogy látta, látta, egy mély sír magába zárta...
El van zárva a világtól, mint rab madár a párjától!

Kelj fel, kelj fel én kedvesem, Földről elszállt szerelmesem,
Beteg az én szívem tája, nincs harmatos gyógy ír rája.
||:Hulló levél, sárga levél, vigyen szerteszéjjel a szél!
Mondd el, künn a temetőben: most van a Nap lemenőben!:||

Válasz

Amikor majd nem leszek már, akkor tudd meg, hogy ki voltam néked,
Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi meg az élet.
Nem véd senki gonosz szótól, kővel dobnak, nem lesz kinek fájjon,
Hazudtad csak a szerelmet, el is tűnt mint szép tavaszi álom.

Büszkeséged nem eladó, lehetsz Te a falu legszebb lánya,
Nem akarom, hogy az anyád kaputokat előttem bezárja.
Megmondhatod az anyádnak, már ezután más kislányhoz járok,
De a szívem érzem, tudom, minden este visszajár hozzátok.

Nálam ez már nem is újság, részegséggel gyógyítom a lelkem,
Nem bánom, hát szóljatok meg, életemben boldog úgysem lettem.
Nem fontos, hogy szeressetek, legyek én csak lump, csavargó, léha,
Pedig nem is vagyok gonosz, csak a szívem gyógyítgatom sírva.

De ha egyszer megtudod majd, hogy a vétked vitt engem a sírba,
Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva,
/:Ott mondd el, hogy megbántad már, hogy néked is fáj az a nagy vétked,
Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsájt majd néked.:/


szövegíró : Sz. Szécsén Mária - Szaucsek István

Válasz

Árnyas erdő, lombos liget...
Árnyas erdő, lombos liget, sokat jártam köztetek.
Ti tudjátok, mi fáj nekem, mi bántja a szívemet.
Ti tudjátok, mi fáj nekem, mi bántja a szívemet.
Szerettem egy barna kislányt, ki az enyém nem lehet.
Kimegyek a temetőbe, gyere velem, kedvesem,
Leülünk egy sötét sírra, beszélgetünk csendesen.
Azt a helyet jól megjegyezd, lesz még arra sok idő,
Majd ha a sors üldözni fog, ott lesz majd a pihenő.

Válasz

Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél,
Nem tud az írni, aki küldte, és aki küldte már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Az ő porából nőtt e virág, életre kelt a néma rög.
Meghalt a lány, de él hűsége, és él szerelme, mely örök.
Átragyog az a bús koporsó, a sírgödörből is kiszáll:
az ő emléke ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne az ő szerelme ég,
Így tud a hűséges szerelmes a síron túlról szeretni még.
Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál,
De él szerelme, ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.

Szövegíró: Heltai Jenő

Zeneszerző: Kacsóh Pongrác

Válasz

Elveszett a nótás kedvem, nincs ki megtalálja,
Kint fekszik a temetőben, (egy) sír magába zárta.
Hej, te sírhely, ne légy hozzám olyan nagyon kegyetlen.
Add vissza az édesapám, meg a nótás kedvem!

Várnak ránk a május esték (a) poros, régi utcák.
Amióta te elmentél, nem nyílnak a rózsák.
A sok rózsa akkor nyílott, amikor daloltál.
Addig voltam én is boldog, amíg velem voltál.

Kimegyek a temetőbe, leborulok sírva,
Ott van az én édesapám egy jéghideg sírba'.
Az Istenhez fohászkodom, könyörögve kérem:
Hogy az én jó édesapám adja vissza nékem!

Édesapám! Gyere vissza, mindannyian várunk,
Ha te nem jössz, Érted még a sírba is leszállunk!

Szövegíró: Lakner Sándor

Zeneszerző: Lakner Sándor

Válasz

Hogyha fáj a szívünk elmondjuk te néked.
Tudjuk, hogy te minden bánatunk megérted.
Megvígasztalsz minket mikor könnyet ejtünk.
Hegedűd szavától gyógyítod a lelkünk.
De a te nótádat van-e aki játsza?
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Hogyha majd egy napon elszóllít az Isten.
Oda honnan többé visszatérés nincsen.
Hogyha letesszük majd bús keresztjeinket.
Halk muzsikaszóval te búcsúztass minket.
De a te nótádat van-e aki játsza?
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Szóljon most a nóta hű cigányunk néked.
Aki életünket mind végig kisérted.
És, ha szíved fáj is keresed a kedvünk.
Amit megköszönni sokszor elfelejtünk.
De te mégis játszol hálát nem is várva.
Szomorú szíveknek muzsikus cigánya.

Szövegíró: Somogyi Zsolt

Zeneszerző: Vas Gábor

Válasz

De szomorú a nótátok muzsikus cigányok.
Talán bizony az én bolond szivem siratjátok?
Ne sirasson engem senki nem vagyok én árva.
Van nékem már szeretőm is, ez a rongyos csárda.

Ez a csárda ölel engem minden nap magába.
Titkon rejtett bánatomat mind magába zárja.
Így van mindig, ha az embert megcsalja a párja.
Takarja, hát el a könnyem ez a rongyos csárda.

Iszogatok, dalolgatok ti meg csak húzzátok.
Amíg bírja a vonótok muzsikus cigányok.
/:Húzzátok, hogy életem egy asszonyért ment kárba.
Azután meg dűljön össze ez a rongyos csárda.:/

Szövegíró: Szabó Miklós

Válasz

Szövegírók: id. Kalmár Tibor
Zeneszerzők: Kovács Károly

Azt mondják a Menyországban

Azt mondják, a mennyországban égő mécses minden lélek
hogy valaki meghal akkor, ha egy mécses tövig égett
megüzenném Szent Péternek, az én csöndes életem már nem élet
és ha a szóbeszéd igaz, még ma éjjel oltsa ki az enyémet

Azt mondják, a mennyországban minden szívnek van egy fája
mikor a szív szerelmes lesz, dúsan virul minden ága
tudok én egy szép asszonyról, kinél szebbet a mennyország sem látott
meghalhatok mindhiába, mégsem hajt a szíve fája virágot

én1.jpg

Válasz