A magyar nóta és a cigányzene válságjelenségeinek okairól - II. rész

irta: kovács Péter

Az elmúlt 100 év magyar történelme a magyarság helyrehozhatatlannak látszó útvesztését eredményező tragédiák sorozata. Az emberáldozatokban, gazdasági, szellemi és kulturális javakban mérhető veszteségeket és károkat történelmi tanulmányok taglalják. A vesztes nagy háború utáni zűrzavarban Horthy Miklós kormányzósága idején viszont nemcsak a magyar gazdaság állt talpra a rendkívüli nehézségek leküzdését követően, hanem szilárd maradt a magyarság lelki talapzata, gerince és jelleme, a Horthy-évtizedek a magyarság emelkedésének évtizedei voltak a rendszer minden kritikája ellenére. Még a vesztes 2. világháború és az ország katonai megszállása és gyarmati függése sem törte meg a magyarság gerincét, mert a rendszerrel való szembenállás 1956-ban véres szabadságharcba torkollott, amelynek résztvevői szellemi muníciójukat egyebek mellett az elemi iskola „Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában” kezdésű tanóráiból, valamint Prohászka és Mindszenthy erkölcsi útmutatásaiból meríthették. 1956 kudarca volt az első gerinctörés, mert a rendszerváltoztatás végső reménytelensége ezt követően terjedt szét a társadalomban, példátlan megtorlás és megfélemlítés közepette. Az 50-es években a törzsökös magyarság antropológiai gerincét alkotó és genetikai fajtánkat legtisztábban hordozó parasztság létfeltételeinek, gazdasági bázisainak felszámolása, valamint a katolikus egyház tevékenységének ellehetetlenítése egyúttal annak a szakrális élettérnek a felszámolását jelentette, melyben a magyar karakter fennmaradása évszázadokon keresztül biztosítva volt.

A magyar államnak az 1980-as években előkészített, a hazaáruló politikai maffia által szervezetten történő kifosztása és ennek a gyakorlatnak politikai levezénylése lényegében a Kádár-rendszer folytatásaként, de már nyugati minta szerinti demokratizmus látszatát keltő látványtechnikai elemekkel történt, amelyek sorában - számos feszültségoldó intézkedés mellett – csak egy volt id. George Bush amerikai elnök emlékezetes magyarországi látogatása. A nemzetközi háttérhatalom hazai bázisaként funkcionált SZDSZ-szel lepaktáló MDF-kormány, majd a gazdasági bázisait már az MDF-kormány alatt is csak gyarapító, hazaárulásban mindenkit maga mögé utasító posztkommunista/-ávós MSZP-SZDSZ kormány az új birodalmi függésünk megszilárdításában jártak elöl. Kizárólag a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a szupranacionális intézmények, a nagyvállalati holdingok, illetve a globális hatalomgazdaság egyéb irányító és fegyelmező aktorainak érdekét szolgáló tevékenységükhöz tartozott annak a gazdasági üzemi, szabályozó környezetnek és mechanizmusnak a kialakítása, amellyel a gyarmatbirodalom még Magyarországnak nevezett periferiális lokalitásából hosszú távon, minél alacsonyabb üzemeltetési költséggel szivattyúzhat ki extraprofitot a birodalom centrális területei felé. A túltengő liberális elemek mellett a megtévesztett parasztság és a jobboldal keresztényszociális maradékát gyűjtőpártként magába olvasztó FIDESZ 1998-ban lényegében ezt az örökséget vitte tovább azzal a különbséggel, hogy a belső kereslet élénkítését célzó politikájába már belecsempészett nemzeti színeket és gondolatokat, és a nemzetben gondolkodó értelmiség előtt elhintette a kilábalás reményének programját. Orbán Viktor retorikája azonban – a nemzetközi háttérhatalom és a hazai nómenklatúra elvárásainak megfelelően - politikailag korrekt maradt, és hatalmi kompetenciában alig múlhatta felül Antall Józsefet. A Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok 8-éves fennállása pedig, amely alatt a magyarok milliói vagy elszegényedtek, vagy csak az eladósodást jelentő hitelfelvétellel tudták látszólagos életszínvonalukat tartani, és amely alatt a nemzeti középosztály maradéka is szinte megsemmisült, és az átlagkeresetből vásárolható áru- és szolgáltatástömeg az 1978. évi szintre esett vissza, a magyarság beteges hiszékenységének, minden határon túlmutató türelmének, megvezetettségének tudható be. A manipulálás eszköze a tömegkommunikáció, melyen belül az elmúlt évtizedekben a rádiózás és televíziózás vált a globális hatalom legfőbb tematizációs és véleményközvetítő eszközévé. Azért válhatott azzá, mert évszázadok létszerveződési modelljeit meghatározó közösségi létformák bomlottak fel: a háttérhatalom megszüntette a falusi/vidéki életközösség különböző formáit, megszűnt az a szocializációs élet- és diskurzustér, amelyben a közösség gazdasági tevékenységet folytathatott, értelmes és hasznos időtöltést találhatott magának puszta szórakozás gyanánt. A kollektivista szemléletben vagy közösségben szocializálódó, természetközelségben élő ember értékrendjét a közösség normái és szokásjoga alakítja ki, a televízió ugyanakkor a négy fal közé szorult, elmagányosodott tömegember szórakoztatásáért van, legalábbis mostanság. De nem volt mindig így, és legfőképpen: nem kellene, hogy így legyen.

A szórakoztatás és a sokoldalú, pártatlan és független tájékoztatás mellett a közszolgálati rádió és televízió törvényben lefektetett kötelessége a kultúra és a műveltség nemzeti érdek szerinti terjesztése, valamint a magas színvonalú tájékoztatás. Ezzel szemben sem a közszolgálati m1 és m2 adóról, sem az MR közszolgálati csatornáiról nem mondható el, hogy műsorpolitikáját nemzeti érdek szerint alakítja ki. A szintén országos lefedettséggel, földfelszíni műsorszórással sugárzott tv2 és rtl mint vezető kereskedelmi műsorcsatornák kizárólagos jellegű gagyi- és bulvárkínálata pedig megalakulásuktól kezdve egybevág a tulajdonosi körrel összefonódott nagypolitika érdekeivel. A magyar nóta és a cigányzene túlságosan magyarkodó is lenne ezek között a műsorok között, ráadásul a műsorok közti és közbeni reklámok célközönsége sem a beszűkült életformára kényszerített, a fiziológiai lét határán tengődő magyar emberek tömege. A kereskedelmi rádiók és televíziók műsorpolitikája a könnyen fogyasztható és emészthető, a gagyi színvonalát csak időnként meghaladó, sörrel leöblíthető akció-vígjátékokra, obszcén valóságshow-kra, körúti kabaréra, az angol humor és a nemzetközi sztárkultusz lemásolására és szappanopera-sorozatokra van beállítva, magyar vonatkozású kulturális műsorokat véletlenül sem lehet találni, csak a bűnözésről és a szenzációvadász hírműsorokból lehet magyar képeket látni. A rádióbemondók orrhangon beszélnek, selypítenek és pöszék, magyartalanul hangsúlyoznak, és természetesen a közszolgálati m1 híradójából sem hiányozhat ilyen elem. A tényszerű közlés kimerül a svájci frank rekordárfolyama körüli hírekben, és ezt feltétlenül valamely celeb plazában filmre vett vásárlási szokásai vagy a nyaralási élményei kell, hogy kövessék.

A kereskedelmi rádiózás és televíziózás stratégiájának alapja az a tudatipari tevékenység, mellyel a globális hatalomgazdaság kódolt és nyílt üzeneteket egyaránt továbbít a fogyasztói szokások átprogramozása és - végső soron - annak érdekében, hogy a gyarmaton kialakult kereskedelmi struktúra, valamint a megtermelt és repatriált profit színvonala fenntartható legyen. A most már nem is dél-amerikai, hanem fekete-afrikai életminőség-mutatókkal jellemezhető, népesség-reprodukciós katasztrófa sújtotta magyar társadalom eljutott oda, hogy az őt gagyival és bulvárhíradással elszórakoztató média fogyasztójaként vagy fel sem ismeri a körülötte zajló, lepusztulását eredményező válságörvénylések mögötti személyi és ok-okozati struktúrákat, vagy teljes apátiába, letargiába, a megváltoztathatatlanság képzetével járó önpusztításba fordul, jobb esetben tengődik. A nemzeti kultúra, irodalom, zene csak külsőségeiben, látványelemekkel, felvonulásos fesztiválozásokkal kerül terítékre, mert ennek egy belső, meghitt, ösztönösen, anya- és iskolatejből és egyéb magyar életnedvből táplált, hagyományokon alapuló megjelenése nem tömegmegmozgató és profitban mérhető esemény, hanem az öntudatosodás, a magunkra találás és a kibontakozás eszköze. Épp ezért, valamint a Ráthy úr által az I. részben foglaltak recenziójaként taglalt okok miatt az öntudatos és művelt magyar középosztály megerősödése lehet a társadalmi alapja a kilábalásnak. Sajnos a történelmi középosztályunk megsemmisült, és az elmúlt 20 évben nem alakult újjá, mert ennek egzisztenciális feltételei – minden kormány alatt - folyamatosan romlottak és romlanak ma is. Így a kilábalás programja csak olyan radikális megközelítésű program lehet, mely a nemzeti érdekek képviseletét megalkuvás nélkül mindenek fölébe helyezi, és a legkeményebb módszerekkel leszámol a nemzetromboló ténykedésekkel, valamint elodázhatatlanná teszi a gazdasági és társadalmi berendezkedés megújítását Magyarországon.

Az elmúlt évtizedek kijózanító könyörtelenséggel adják tudtunkra, hogy a jelenlegi társadalmi és politikai berendezkedéssel Magyarország lepusztulását nem lehet megállítani, mert az egyes kormányváltások során nem kerül sor rendszerkorrekciókra, vagy ami még fontosabb volna: rendszerváltásra. Enélkül pedig a probléma megoldhatatlan. Mert mindaddig, amíg

-a nemzeti kultúra oktatása, a zenei és irodalmi nevelés nem válik nemzeti tanterv részévé a Harry Potter helyett alsó tagozattól kezdődően,

-a tulajdonképpen néhány nemzetközi pénzügyi csoport tulajdonában álló kereskedelmi média és a cinkos bulvársajtó tömegmanipulálása uralja a közgondolkodást és közízlést, és a közmédia velük akar nézettségért versenyezni,

-nem állítják vissza a vizsgakötelezettséget, nem minősítik az énekeseket és a cigányzenekarokat,

-nem szabályozzák, hogy nótaversenyen ki zsűrizhet,

-nem áll fel olyan kormányzati szakértői bizottság, melynek állandó munkája a szabályzó mechanizmusok kidolgozása, működésének felügyelete, valamint a zenei hagyományaink szerinti nemzetnevelés feltételeinek koordinációja,

-az aktuális és a jövőben várható hakni miatt a képmutatást és alakoskodást le nem győzi az őszinte, csomagolás nélküli vélemény,

-okozott kárnak felelőse nincs megállapítva és jogi, valamint természetes személyek hatalmi pozícióból, társadalmi státuszból és összeköttetésből eredően büntetlenül, következmények nélkül lophatnak, addig reményünk sincs arra, hogy a helyzet jó irányba forduljon.

Nincsenek újabb, elvesztegethető évtizedek. Éveink talán vannak. Aztán az utolsó generáció távozásával marad a sóhajtozás, az elmélázás és a múltba révedés. Gyarmattartóink ezt akarják, sőt még az emlékezést is meg akarják tagadni tőlünk.

Ne engedjük nekik!

.-.

forrás:http://magyarnota.network.hu/blog/magyarnota-klub-cikkei/a-magyar-nota-es-a-ciganyzene-valsagjelensegeinek-okairol-ii-resz

.-.

Köszönjük Péternek, hogy megosztotta velünk gondolatait. kv.

Kapcsolódó cikkek: http://nepiesmudalokmagyarnotak.network.hu/blog/nepies-mudalok-magyarnotak-hirei/a-magyar-nota-es-a-ciganyzene-valsagjelensegeinek-okairol-i-resz-irta-kovacs-peter

http://nepiesmudalokmagyarnotak.network.hu/blog/nepies-mudalok-magyarnotak-hirei/a-magyar-nota-es-a-ciganyzene-valsagjelensegeinek-okairol-iii-befejezo-resz-sorstalanok-perspektivatlansaga