1. Magyar hiszekegy

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
hiszek egy isteni örök igazságaban,
hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen!


2. Lovassági induló

Zendül a kürt, rajta huszár,
jó paripád előtt nincs akadály,
messze marad a nyomában a szél,
villan a kardod e győztes acél,
virtus a régi és új a karunk,
zúgva robog a lovasrohamunk.
Rajta huszárok, előre magyar,
vár a dicsőség, az új diadal!


3. Édes hazám

Vigyázz szellő, suhanj szellő
sehol el ne fogjanak!
Mihamarabb ideérjél,
előbb, mint a virradat.

Beszélj szellő, üzenj szellő,
mondd, hogy most már tudatom:
Nem kell tovább félni, várni,
írtak nekünk nyugaton!

Édes hazám, ha meghallod szavamat,
küldjél szellőt, hadd csókolja fiadat.
Küldjél nótát frisset, újat, biztatót,
hegyen-völgyön fogarasi harmatot!

Édes hazám küldjél nekem szekeret,
mindegyikbe arany tallért eleget,
veszünk rajta nemzetiszín pántikát,
bekerítjük azzal a vén Hargitát!


4. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,
ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
gyönyörűbb, mint a nagyvilág,
ha zeng a zeneszó látom ragyogó szép orcád.
Táltos paripákon tova szállunk,
hazahív fű, fa, lomb s virág,
úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Ott dalos ajkú mind a leány, mert dal terem a fán,
és délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.
A rónaságon hét határon száll, repül a szél,
huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
gyönyörűbb, mint a nagyvilág,
ha zeng a zeneszó látom ragyogó szép orcád.
Táltos paripákon tova szállunk,
hazahív fű, fa, lomb s virág,
úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.


5. Krasznahorka büszke vára

Krasznahorka büszke vára,
ráborul az éj homálya,
magas tornyán az őszi szél,
régmúlt dicsőségről mesél.
Rákóczinak dicső kora,
nem jön vissza többé soha.
Harcosai rég pihennek,
bujdosó fejedelemnek.
A toronyból késő este,
tárogató nem szól messze.
Olyan kihalt, olyan árva,
Krasznahorka büszke vára.


6. Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi cillagösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
népek harcának zajló tengerén,
fejünk az ár jaj, százszor elborítja,
ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján,
legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
tatár, s török dúlt, labanc rabigált,
jussunk e honban magyar-székely földön,
szabad hazában élni boldogan.


7. Arad felöl

Arad felöl fúj a szél, kergeti a felhőt,
szegény magyar bújdosó járja a nagy erdőt,
hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak,
én Istenem miért hagyod, hogy így elpusztuljak?
Régi boldog magyar nyár visszasírunk téged,
Kossuth apánk jöjj el hát, mentsd meg a te néped!

Fecske madár hova szállsz, merre visz a szárnyad,
miért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak?
Nem tudok én már tovább rab hazában élni,
magyar búza kenyerét idegentől kérni.
A könnyem is elapad, csak a bánat éled,
Kossuth apánk jöjj el hát, mentsd meg árva néped!


8. Csikországi fenyvesekben

Csíkországi fenyvesekben elhervedtak mind a gyöngyvirágok,
csíkországi falucskákban elfeledtek kacagni a lányok.
Elvitték a gyöngyvirágot, ellopták a székely nótát a csíki hegyekből,
és azóta bánatosan hallgatnak a gyöngyvirágos erdők.

De még egyszer visszahozzák a sok csíki fehér gyöngyvirágot,
amikor majd egyszer újra székely nótát dalolnak a lányok.
Magyar bakák sapkájukra kitűzik a harmatozó, fehér gyöngyvirágot,
akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok.


9. Szabadkai udvaron

Szabadkai udvaron kinyílott a liliom,
szabadkai kislány az én galambom,
törökszekfű, liliom elhervadt az udvaron,
síratja a kisangyalom, galambom.

Ne sírj babám meglátod,
lesz még neked virágod,
hazamegyek s meglocsolom,
s kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.

Ne sírj babám meglátod,
lesz még neked virágod,
mert hazamegyek, s meglocsolom,
aztán kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.


10. Erdélyi induló

Felhangzott a szó, zeng az induló,
győztesek megint régi zászlaink,
nézd a gúnyhatárt széttiporva már,
várnak újra mind ősi bérceink!

Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,
győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.

Lépteink nyomán fenn a Hargitán,
völgyeinkben lenn tornyok hangja zeng,
már semerre sincs az átkozott bilincs,
énekeljetek völgyek és hegyek!

Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,
győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.


11. Esküszünk. mi székelyek

Szép Erdélyország nagy hegyei alján
nyílik sok apró, kis tarka virág,
sok vitéz székely vérrel írott harcán
buzdul a népe, a rögre vigyáz.
Őrt áll a végen, pallos a jobbjában,
a másikkal rendre dönti a kalászt.
Egész szívével és egész lelkével
védi az édes, szép magyar hazát.

Érted élünk csodaszép országunk,
és ha kell érted halunk,
vész, ha fenyegetne mind ott állunk,
mind, akik még csak vagyunk,
és ha ellenséges léptek járnák
drága, szentelt testedet,
száz halállal vívunk meg teérted,
esküszünk, mi székelyek.

Szép Erdélyország nagy hegyei alján
elhervadt mind az apró kis virág,
sok vitéz székely vérrel írott harcán
nincs, aki buzdul, nincs aki vigyáz.
És ím csak egyszer, véres sírok szélén
százezer székely öreg baka áll,
százezer kürtből fújják könyörögve,
minden magyarnak a hívó imát.

Érted élünk csodaszép országunk,
és ha kell érted halunk,
vész, ha fenyegetne mind ott állunk,
mind, akik még csak vagyunk,
és ha ellenséges léptek járnák
drága, szentelt testedet,
száz halállal vívunk meg teérted,
esküszünk, mi székelyek.


12. Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos

Tavasz elmúlt a rózsának
lehullott a szép virága,
ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos
lesz hazádnak szabadsága!

Mi neked fáj, nekünk is fáj
sorsunkat viselni bajos,
de Istenünk segítni fog,
ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!

Mi neked fáj, nekünk is fáj
sorsunkat viselni bajos,
de Istenünk segítni fog,
ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!


13. Szőke Tisza haragjában megáradt

Szőke Tisza haragjában megáradt,
szilaj habja átszakítja a gátat,
haragszik, mert azt végezték felőle,
hogy a magyar az oláhnak, a cseláknak
adjon jussot belőle!

Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja,
nem is lehet, nem is lesz más gazdája,
beszélhetnek akármit is akarnak,
de a Tisza miden cseppje mindörökre
megmarad már magyarnak.


14. Lesz még boldogabb világ

Fel a fejjel pajtás lesz még lágy kenyér,
lesz még búzatábla ez a csatatér,
nyílik a búzában még pipacsvirág,
hidd el pajtás lesz még boldogabb világ,
nyílik a búzában még pipacsvirág,
hidd el pajtás lesz még boldogabb világ!

Pajtás, ez megint csak béke lesz talán,
s odahaza vár rám egy szép barna lány,
boldog, csókos május, virágos határ,
hidd el pajtás ránk még boldog béke vár,
boldog, csókos május, virágos határ,
hidd el pajtás ránk még boldog béke vár!


15. Volt az rosszabbul is

Volt az rosszabbul is, lesz még jobban is,
zöldülő vetésben szól még a haris,
csendül-pendül még a kasza lesz majd aratás,
leszünk mi még vígabban is kenyeres pajtás.

Sokszor lehullott már a mi csillagunk,
sokszor elsírattak, mégis itt vagyunk,
megtörik majd most is egyszer ez a rút varázs,
rossz álom lesz csak az egész kenyeres pajtás.

Koldus szegénységről, ha mesél a szánk,
nem hiszi majd nékünk a kis unokánk,
lesz paripánk, új dolmányunk és nagy áldomás,
leszünk mi még régi urak kenyeres pajtás.


16. Fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő

Fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő,
miért csillog könny a gyémánt szemeden,
fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő,
miért zúg a szél ott fenn a hegyeken?
Zúg-búg a szél Késmárk felé,
de az a szél is sírva fúj magyar hazám felé,
fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő,
miért sír a szél ott fenn a hegyeken?

Kalász, kalász, árva magyar kalász,
miért csillog könny a búzaszemeken,
Kalász, kalász, árva magyar kalász,
miért sír a szél ott fenn a hegyeken?
Gyergyó felöl kél az a szél, hogy árva
székely kalászokból panaszos a kenyér,
kalász, kalász, árva magyar kalász,
azért csillog könny a búzaszemeken.


17. Lesz, lesz, lesz ...

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
hegyen-völgyön lakodalom ünnep lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!

Akárhogy is berzenkednek,
acsarkodnak, hetvenkednek,
erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
ez az ország újra csak a miénk lesz!

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
Kolozsvár is újra magyar város lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
Szabadka is újra magyar címert vesz!

A miénk volt ezer évig,
egy falut sem hagyunk nékik,
minden magyar hitvallása ez, ez, ez!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz
Magyarország újra nagy és boldog lesz!


18. Mindent vissza!

Ipolyságon magyar zászló,
de még vár Komárom,
a pozsonyi Sétatér híd,
s a kassai várrom.
Losonc, Rozsnyó, Ungvár népe
jelszavunkat issza:
Mindent vissza, mindent vissza,
mindent, mindent vissza!

Vissza a szép Felvidékünk
minden hegyét, völgyét,
vissza a dús erdeinknek
minden egyes tölgyét.
Folyóinkat, melyek vizét
a mi földünk issza.
Mindent vissza, mindent vissza,
mindent, mindent vissza!

Vág völgyében magyar nóta
száll a magas égnek,
s a Kárpátok ormain még
őrtüzeink égnek.
Nyitra, Ipoly, s a kis Hernád
vize ma még tiszta,
de piros lesz, ha nem kapunk
mindent, mindent vissza!


19. Legyen úgy, mint régen volt

Legyen úgy, mint régen volt,
legyen úgy, mint régen volt,
adjon Isten békességet,
ezer áldást, reménységet,
s minden jót,
legyen úgy, mint régen volt!

Legyen úgy, mint régen volt,
legyen úgy, mint régen volt,
hogy ne legyen a magyarnak
se dolmányán, se csizmáján
soha folt,
legyen úgy, mint régen volt!


20. Lesz még nekünk szebb életünk

Lesz még nekünk szebb életünk,
lesz még magyar nyár,
nótás szívünk szebben dalol
minden madárnál,
száz szál cigány húz majd vidám nótákat,
nem lesz tovább oly` sok baj és búbánat.

Lesz még nekünk szebb életünk,
szebb, mint a tél volt,
száz éjszakán süt majd le ránk
boldog, derűs hold,
lesz még nekünk, lesz mindenünk,
boldogságunk lesz még nekünk,
oly` szép legyen minden, amint régen volt!


21. Kis Komárom, nagy Komárom

Kis Komárom, nagy Komárom,
ladiladilom, ladiladilom,
átmentünk ma én s a párom,
ladiladilom, ladiladilom.
Nyitva a híd a Dunán, s ezután
miénk most már nagy Komárom,
mert galambom minden nyáron,
ladiladilom, a túloldalon,
ott fogunk szántani, hat ökröt hajtani,
Komárom, Felvidék meg fogunk tartani!


22. Bácska induló

Ferenc József csatorna
vissza lett az csatolva,
vissztért már a Délvidék.
Zombor, Zenta, Szabadka
hazavágyó magyarja,
ezt akarta megélni még.

Piros, fehér, zöldben ragyog ma már,
Duna-Tisza közt
a magyar határ,
Ferenc József csatorna
vissza lett az csatolva,
visszatért már a Délvidék.


23. Délvidéki induló

Szabadka, Zombor, Újvidék
honvédsereg virágra lép,
visszatért már szent határunk,
ősi földön jár a lábunk,
szívünkben öröm ég.

Új hajnal fénye virrad ránk,
nagyobb lett újra szent hazánk,
visszatért szép Délvidékünk,
visszaadta horthy nékünk,
vigyázzunk mi reá!


24. Igazságot Magyarországnak

Nem kell nekünk a más folyója,
nem kell nekünk a mások bérce,
csak magyar hegy és magyar róna,
ahogy az Isten rég kimérte.

Nem kell nekünk idegen égbolt,
egy porszeme sem a világnak,
csak az kell, ami amiénk volt,
igazságot, igazságot, igazságot Magyarországnak!


25. Sohase vétettem Szeben városának

Sohase vétettem Szeben városának,
mégis besoroztak engem katonának.
Verje meg az Isten Szeben mészárosát,
hogy mér` vágta le kicsi borjú lábát.

Szegény kicsi borjú nem tud lábra állni,
gyalogkatonának a hátán kell hordozni.
Szegény kicsi borjú nem tud lábra állni,
gyalogkatonának a hátán kell hordozni.


26. Előüzent Ferenc Jóska

Előüzent Ferenc Jóska,
legény kell a háborúba,
kedves barátom.

Viszik legénységnek szépit,
országunknak ékességit,
kedves barátom.

Leányok keserű búban,
legények a háborúban,
kedves barátom.

Galacvári templom alja,
zászlókkal van támogatva,
kedves barátom.

Fekete zászlók lobognak,
a leányok szépen sírnak,
kedves barátom.

Előüzent az ellenség,
kössön kardot a legénység,
kedves barátom.

Kardot kötött a legénység,
sok anyának keserűség,
kedves barátom.


27. Mikor megyek Galícia felé

Mikor megyek Galícia felé,
még a fák is sírnak.
Rezgő nyárfa hullatja levelét,
az is engem sírat.
Sirass, sirass rezgő nyárfa,
boruljál a babám vállára.
Súgd meg néki bele a fülébe,
fáj, fáj, fáj a szívem érted babám,
fáj, fáj, fáj a szívem érted.

Édesanyám legszebb rózsafája,
én vagyok az ága.
Én vagyok az első Ferenc József
vitéz katonája.
Százhúsz éles nyomja a vállam,
szívemet a fekete bánat.
Itt kell hagyni a jó édesanyám,
fáj, fáj, fáj a szívem érted anyám,
fáj, fáj, fáj a szívem érted.


28. Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok

Sej, kicsi vagyok mégis katona vagyok,
nyíregyházi kaszárnyába hervadok,
úgy hervadok, mint ősszel a falevél,
sej, édesanyám katonának neveltél.

Sej, katona se lettem volna de soha,
ha az anyám bé nem íratott volna,
de az anyám még akkor beíratott,
sej, kicsi voltam a bölcsőben ringatott.


29. Hosszú gőzös állott az állomásra

Hosszú gőzös állott az állomásra,
a kisbéri huszároknak számára,
a kisbéri huszárok ülnek rája,
mennek haza végleges szabadságra.

Nyisd ki anyám zöldre festett kapudat,
ereszd be a szabadságos fiadat,
nyitva van az kedves fiam vártalak,
három éve mióta nem láttalak.


30. Debrecenben csináltattam palotát

Debrecenben csináltattam palotát,
közepébe péterfia laktanyát,
abba vannak a lítai legények,
sej, ha bemegyek, nem beszélek veletek.

Életemben mindig szépet szerettem,
utoljára csúnyával kell beérnem,
úgy kell nékem, mert én ezt érdemeltem,
sej, minden este a más babáját szerettem.


31. Kis Kató

Ma este indulunk a frontra,
búcsúzni jöttem Kis Kató.
Ne félj, vigyázunk mi magunkra,
velünk az Isten Kis Kató.
Elkísér majd csókjaid emléke,
az élet szép, szeretni jó,
patyolat fehér ágyacskádban,
gondolj rám néha Kis Kató.

Ha vége lesz a szörnyű télnek,
és újra elolvad a hó.
Meglátod visszajövök hozzád,
boldogok leszünk Kis Kató.
De ha mégis elszólítna engem,
egy menyországi behívó,
akkor se sírj, felets el engem,
légy mással boldog Kis Kató.


32. Esik az eső ázik a heveder

Esik az eső ázik a heveder,
gyenge lábomat szorítja a kengyel,
bársony lekötés húzza a lovamat,
nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel,
megjött a muszka százezer emberrrel,
négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
így hát jó anyám elmasírozok én.

Jött egy kapitány piros pej paripán,
kardja megvillant a jobbik oldalán,
kardja megvillant, az ágyú eldurrant,
szép piros vére a földre kiloccsant.

Sírhat-ríhat már az az édesanya,
kinek a fiát viszik háborúba,
kezét vagy lábát golyóval átlövik,
meg se halt szegény, mégis eltemetik.

Kedves bajtársam, ha így látsz engemet,
szállj le lovadról, s lőjj agyon engemet,
vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
ne hagyj sokáig szenvedni engemet.


33. Köszönöm édesanyámnak

Köszönöm édesanyámnak,
köszönöm édesanyámnak,
hogy föl nevelt katonának,
hogy föl nevelt katonának.

Ha az anyám nem lett volna,
katona sem lettem volna,
de még akkor beíratott,
mikor bölcsőmben ringatott.

Csicset adott, s elaltatott,
csicset adott, s elaltatott,
mégis katonának adott,
mégis katonának adott.

Csálják az erdei utat,
csálják az erdei utat,
viszik a magyar fiúkat,
viszik, viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket.


34. Sej, haj katona se lettem volna soha

Sej, haj katona se lettem volna soha,
ha az apám bíró nem lett volna,
háromszor is felírt a császárnak,
sej, haj vigyék el a fiamat, a nagykalapú gyereket,
a Jóskát katonának.

Sej, haj elvitték a fiamat, a nagykalapú gyereket,
a Jóskát katonának,
fényes szuronyt választott magának,
fényes szurony rózsafa a nyele,
sej, haj rá van írva Ferenc Jóska neve.


35. Vágják az erdei utat

Vágják az erdei utat,
vágják az erdei utat,
viszik a magyar fiúkat,
viszik a magyar fiúkat.

Állj meg, állj meg kérdjelek meg,
ha elmész, hol kapjalak meg,
sűrű erdő közepébe,
két kaszárnya van építve.

Abban vannak a legények,
abban búsulnak szegények,
kihajolnak az ablakon,
rózsa nyílik csákójukon.


36. Nem látlak én téged többé

Nem látlak én téged többé soha, soha sem,
nem látod te sem, hogy érted könnyes a szemem.
nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
hacok mezején, valahol tetőled távol,
ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon,
elesett katonák teste lesz a vánkosom,
ahová le fognak tenni, síroma nem borul senki,
senki, aki él, tavasz sem fakasz rám zöldet,
elhordja rólam a földet, messze majd a szél.

Szeretném, hogyha még egyszer itt lennél velem,
Öledbe ringatnám lágyan őszülő fejem,
szeretnék ajkadon égni, könnyezve, boldogan élni,
csak egy éjszakát, azután akármi érhet,
örömmel halok meg érted, kedvesem s hazám.


37. Tintaceruzával írott tábori levél

Tintaceruzával írott tábori levél,
szívem asszonyának onnan írom én,
hol a szívek lángját bomba oltja el,
és néma szívre hull a hópehely,
fehér gyászlepel.

Nagy Oroszországból megy hozzád e kis levél,
gránátok tűzénél éjjel írtam én,
benne van a szívem, édes asszonyom,
hazaküldöm néked, vigyázz rá nagyon,
vigyázz rá nagyon.

Messze-messze tőled csak az Isten van velem,
meg egy kicsi fénykép, ez a mindenem,
megcsókolom százszor megremeg a szám,
ugye, kicsi asszony hű leszel hozzám,
ugye, hű leszel hozzám.


38. Horthy Miklós katonája vagyok

Horthy Miklós katonája vagyok,
legszebb katonája.
Vígan élem katona életem,
nincsen gondom másra.
Masírozom káplár úr szavára,
úgy gondolok az én violámra,
Horthy Miklós katonája vagyok,
legszebb katonája.

Meghozták a behívólevelem,
édesanyám, lelkem.
Ne sírasson olyan keservesen,
amiért el kell mennem.
Százados úr gondot visel reám,
Horthy Miklós lesz az édesapám,
Horthy Miklós katonája vagyok,
legszebb katonája.

Nefelejccsel tele van az árok,
jaj, de szép a kékje.
Öltözzetek csíki szép leányok
ünnepi fehérbe.
Szedjétek le a kert violáját,
úgy várjátok Horthy katonáját,
Horthy Miklós katonája vagyok,
legszebb katonája.


39. Piszkáld ki

A perkált, a perkált,
háborúsdit játszik,
berántotta országát a szószba
csak a füle látszik.

Piszkáld ki, piszkáld ki,
piszkáld ki belőle,
nem piszkálom egye meg a fene,
hadd maradjon benne.


40. Ezekilencszáztizennégyben

Ezerkilencszáztizennégyben,
még az Úristen is lenézett a földre,
Ferenc Jóska ej-haj, háborút indított,
de sok édesanyát örökre megszomorított.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,
de szomorú vasárnap virradt rám,
házunk előtt jaj, de szépen muzsikálnak,
engemet pedig visznek katonának.


41. Házunk előtt kettőt fordult a kocsi

Házunk előtt kettőt fordult a kocsi,
édesanyám kufferomat hozza ki,
édesanyám köszönöm a levelét,
három évig nem eszem a kenyerét.

Édesanyám hol van az az édes tej,
amelyikkel katonának fölnevelt,
azt a tejet mért nem adtad lányodnak,
mert a lányod nem viszik katonának.

Addig megyek a csillagos ég alatt,
míg megnyugszom a babám karja alatt,
ha nem nyugszom a babám karja alatt,
majd megnyugszom a fekete föld alatt.


42. Ellőtték a jobb karomat

Ellőtték a jobb karomat folyik piros vérem,
nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem,
gyere kisangyalom kösd be sebeimet,
s gyógyítsd meg a bánatos szívemet.

Odakinn a Kárpátokban dörögnek az ágyúk,
szegény magyar honvédeknek elfagyott a lábuk,
nincsen, aki megsajnálja, csak az a sok
apró gyerek odahaza várja.


43. Azt üzenték Szerbiából

Azt üzenték Szerbiából, csata akar lenni,
készülnek a magyar bakák el is fognak menni,
szólnak az ágyúk, a gépfegyverek,
mégsem jön a kapitányunk,
meggyilkoták a trónörökösünket,
azért bosszút állunk.


44. Írtam én már a babámnak levelet

Írtam én már a babámnak levelet,
messze-messze Csongorádra,
mégsem jött rá, mégsem jött rá felelet
a debreceni laktanyába.

Százhúsz kis nap, de sok sz míg letelik,
mindig várom a babámnak levelit,
édes rózsám ne várass hát hiába
a Péterfia laktanyában.

A ládámon, a ládámon sejehaj,
ott a tinta, toll, papíros,
a babának, a babámnak sejehaj,
tábori levelet írok.

Írok néki olyan könnyes levelet,
ha a szíve kőböl is van megreped,
édes rózsám ne várass hát hiába
a vörös muszkák országában.


45. Somogy megye kellős közepében

Somogy megye kellős közepében,
van ott egy kis fatornyos falu.
Kicsiny házak egymás mellett szépen,
s minden házon van egy zöld zsalu.

A férfiak mind elmentek régen,
az asszonyok csendben sírnak ott,
mikor este fönn a magas égen,
kigyúlnak a fényes csillagok.

Özvegyasszony a kicsi fiával,
kiül este a pitvar elé,
s áhitatos, ábrándos orcával,
néznek ketten föl az ég felé.

Édesanyám mondja meg azt nékem,
hogy odafönt vajon mi ragyog,
mit jelentenek ott fönt az égen,
azok a sok fényes csillagok.

Két szemében sűrű könnyek gyűlnek,
s megszólal a somogyi anya.
Az egyik egy szakaszvezetőjé,
a másik egy káplár csillaga.

Gallérjukra volt az rája tűzve,
hanem most már szegény mind halott,
az angyalok felvitték az égbe,
s ott ragyognak fönt a csillagok.


46. Nagy arany, nagy ezüst

Tádortűznél ültünk jóbarátok este
diskuráltunk csendesen,
gondol-e most ránk is messze Budapesten
feleségem, kedvesem.

De győnyőrű lesz visszatérni,
szívünk felett kitüntetés,
s egy hosszú szőrnyű álom végén,
virágosabb lesz az ébredés.

Nagy arany, nagy ezüst,
minden elszáll, mint a füst.
Alig egy-két könnyet ejtünk,
s mindent-mindent elfelejtünk.
Nagy arany, nagy ezüst,
minden elszáll, mint a füst.

Majd, ha egy tévedt golyó szívünkbe fut,
és csöndesen elhallgatunk,
küldjétek el gyermekinknek érmeinket,
hogyha már mi nem vagyunk.

Ha simítják apró kezükkel,
az apjuk eszükbe jut,
s a kis fehér gyermekszobákban,
így zokog fel majd a daluk.

Nagy arany, nagy ezüst,
minden elszáll, mint a füst.
Alig egy-két könnyet ejtünk,
s mindent-mindent elfelejtünk.
Nagy arany, nagy ezüst,
minden elszáll, mint a füst.


47. Szárnya, szárnya, kaszárnya belseje

Szárnya, szárnya, kaszárnya belseje,
benne van a legények ereje,
benne van a csárdás kis angyalom,
ki-kikandikál a kaszárnya ablakon.

Útnak indult Kassára a század,
őszirózsát küldök az anyámnak,
mindegy nékem, mi lesz ott a rangom,
felvidéki kislány lesz majd a galambom.

Kárpátokban masíroz a század,
fenyőágat tűzök a sapkámhoz,
mindegy nékem, mi lesz ott a rangom,
a lengyel határnál vár rám a galambom.


48. Ejtőernyős induló

Száll a gép madár a fellegekben fenn,
belsejében száll az ernyős regiment,
szívünk úgy dobog, hogy nyugodtabban ver,
tudjuk mi azt jól, hogy aki mer az nyer.

A honvéd ejtőernyős vadász
az ország első katonája,
a honvéd ejtőernyős vadász
még a sast is lepipálja.
Az ejtőernyős csak kalandra vár,
egy a jelszó: győzni vagy halál!
A honvéd ejtőernyős vadász
az ország első katonája.


49. Cigányzenét röpít a szellő

Cigányzenét röpít a szellő,
ezer határon át, hazám felöl,
cigányzenét röpít a szellő,
egy boldog szép világ emléke ő.

A bánat handszerén,
egy dal suhan felém,
egymásnak nyíló,
síró kertben.


50. A virágos csákóm

A virágos csákóm rechts um, links um bevágom a szemembe,
valamennyi kislány rechts um, links um hapták a szerelembe.
Igaz, hogy a lánynál ártatlanul forgok,
mégis este a babámnál restellem a dolgot,
a virágos csákóm rechts um, links um bevágom a szemembe.

Jó baka a csákót rechts um, links um lakkosra tisztogatja,
különben a káplár rechts um, links um laposra pofozgatja.
Előfordul persze, nem jut az eszembe,
múltkor is az utcán velem került szembe,
oszt` a virágos csákóm rechts um, links um bevágta a szemembe.


51. Kimegyek a doberdói harctérre

Kimegyek a doberdói harctérre,
feltekintek a csillagos nagy égre,
csillagos ég merre van a magyar hazám,
merre sirat engem az édesanyám.

Én Istenem, hol fogok é n meghalni,
hol fog az én piros vérem kifolyni,
Itália közepébe lesz a sírom,
édesanyám arra kérem ne sírjon.

Feladom a levelem a postára,
rátalál az ádesanyám házára,
olvasd anyám vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.

Édesanyám, nem írok több levelet,
puskagolyó lőtte el a szívemet,
eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
meg siratnak engemet a leányok.


52. Fiuméből sebesülve jönnek a katonák

Fiuméből sebesülve jönnek a katonák,
de sok szőke, barna kislány várja a babáját,
de csak minden tizediknek jön haza a párja,
a többinek közös sírban nyugszik a babája.

Széles az Isonzo vize keskeny a híd rajta,
ne menj arra magyar honvéd, mert leesel róla,
nem baj babám hadd essek az Isonzo vizébe,
úgyse lesz a háborúnak soha-soha vége.


53. Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre

Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre
Isten tudja, hol szállok ki belőle,
majd kiszállok októbernek csuhaj, derekán,
csuhaj, szól az ágyú Galícia határán.

Csuhaj, jaj Istenem, hol fogok én meghalni,
ki fog az én koporsómra borulni,
majd ráborul az én édes csuhaj, pajtásom,
csuhaj, akivel a csatamezőt bejárom.


54. A gőzösnek hat kereke

A gőzösnek hat kereke,
de fényes, de fényes, de fényes.
Benne ül egy nyalka huszár,
de kényes, de kényes, de kényes.

Most fújják az én marsomat,
itt kell hagyni a galambomat,
angyalom, ragyogó csillagom.


55. Rózsa, rózsa, bazsarózsa

Rózsa, rózsa, bazsarózsa,
szól a régi bakanóta,
mint ha újra béke volna,
arany napfény süt le a víg aratókra.

Még remélem, hogy megélem,
búza nő a csatatéren,
újra fürdünk tejbe-vajba,
majd ha szüret lesz Tokajba.


56. Ferenc Jóska bakája

Ferenc Jóska bakája,
ha megszólal a katona banda,
vigyázzban áll,
hogyha jön a babája azt mondja,
borulj a nyakamba,
és szalutál,
mert hisz egy baka csókban egymaga
többet ér a generálisnál.


57. 32-es baka vagyok én

Harminckettes baka vayok én,
kék paroli mosolyog a blúzom elején,
nincs még svarzsim, de holnapra lesz,
a galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.

Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám,
nincsen lovan, de víg vagyok mindig ám.

Mert harmincketts baka vagyok én,
recece, gyalog masírozok én.


58. Három esztendeje negyedikbe fordult

Három esztendeje, negyedikbe fordult,
hogy az én édesem háborúba indult.

A hosszú utakat elejébe vette,
s e bút, s e bánatot magához ölelte.

S e bút, s e bánatot magához ölelte,
s e keserűséget az én szívemre tette.

Kísérj el violám márcsak a kapuig,
onnan elmegyek én szívem egyedül is.

Fújdogál a szellő, azt sem tudom merről,
alul-e vagy felül vagy édesem felől.

Alul és fújdogál, felül es fújdogál,
csak édesem felől arról nem fújdogál.


59. Fiumei kikötőben áll egy hadihajó

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,
közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló.
Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,
negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra.

Pokrócomnak négy sarkába varrom a nevemet,
átadom a szerelvényem a harnincheteseknek,
hadd olvassa sej-haj, az a bús regruta,
kinek van még a kaszárnyában harminchat hónapja.

Isten veled tölténytáska, szurony meg a puska,
én már többé nem pucollak egyen meg a rozsda,
sapkám félrevágom, vigyázzba se állok,
odahaza várnak rám a kökényszemű lányok.


60. Ez a gőzös most van indulóba

Ez a gőzös most van indulóba,
az eleje fel van virágozva,
a belseje sárgára,
leszerelő öreg bakák számára,
mennek haza végleges szabadságra.

Be van az én zubbonyzsebem varrva,
barna kislány mit keresel abba,
benne van a zsoldkönyvem,
meg a leszerelő civil levelem,
már ezután civil az én nevem.


61. Nem vétettem semmit hazám falujának

Nem vétettem semmit hazám falujának,
mégis be soroztak engem katonának.
Huszárnak sorozott, sarkantyút is adott,
verje meg az Isten, de meg szomorított.

Ahogy besoroztak engem katonának,
visznek nem sokára Hercegovinába,
Hercegovinába, nagy Mostar várába,
ülöm a lovamat babám nem sokára.


62. Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre

Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre,
feltekintek a csillagos nagy égre,
csillagos ég merre van az én hazám,
merre sirat engem az édesanyám.

Sírt az anyám amikor én születtem,
karjai közt rengetgetett engem,
akkor mondta jó leszek katonának,
rabja leszek széles e nagy világnak.

laj-laj-la....


63. Kárpátokban megfújták a trombitát

Kárpátokban megfújták a trombitát,
minden anya hazavárja a fiát,
csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Kárpátokba lesz az örökös hazám.

Édesanyám, ha föl akarsz keresni,
Kárpátoknak hegyaljára gyere ki,
megtalálod síromat a kőszikla alatt,
édesanyám ki sírhatod magadat.


64. Oroszország felé nem tudjuk mi az utat

Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,
főhadnagy úr mutassa meg merre van,
megmutatom jó fiaim, én is elmegyek,
a jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.

Gyertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk,
kik egyszerre huszár ruhát viseltünk,
mutassuk meg annak a de kutya muszkának,
nincsen párja sehol az erdélyi bakának.

Gyertek magyar fiúk húzzunk drótot ha lehet,
közeledik már az orosz hadsereg,
szólnak az ágyúk robognak a nehézfegyverek,
majd elválik babám, mit ér egy magyar gyerek.


65. Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa,
barna kislány sírva sétál alatta,
állj meg kislány, barna kislány de csak ha lehet,
adjál a bakának egy pohár vizet.

Miért ne adnék én a bakának vizet,
szenvedett ő a hazáért eleget,
nem szenvedtem barna kislány, de most szenvedek,
adj egy csókot utoljára elmegyek.

Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa
magyar baka halva fekszik alatta,
bajtársai kardjaikkal ássák a sírját,
odahaza magyar lányok siratják.


66. Valahol Oroszországban

Valahol Oroszországban

Üzenet jött messze-messze földről,
halványzöld szín tábori levél,
aki írta a szívéből írta,
minden sora őszintén beszél.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
minden percben rád gondolok százszor,
valahol Oroszországban,
valahol Oroszországban,

S arra gondolok,
mikor a csillag rám ragyog,
azt a csillagot,
te otthon éppúgy láthatod.

Muszkaföldre lassan jár a posta,
s alig várják már a válaszom,
megkérem a rádiótól szépen,
közvetítsék kívánságdalom.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
s csak Terólad álmodom az álmom,
valahol Magyarországon,
valahol Magyarországon.

S arra gondolok,
mikor a csillag rám ragyog,
azt a csillagot,
te ott künn éppúgy láthatod.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
minden precben rád gondolok százszor,
valahol Magyarországon,
valahol Oroszországban.


67. Fogolyének

Ó, nézz le édes Szűzanyám,
hű magyarjaidra,
vigasztaló erőt, napfényt,
adjál fiaidra.

Kegyelmes jó anyánk,
tekints a foglyokra,
ó, nagy irgalmú Szűzanyám,
vezesd őket haza.

Szűz Mária, magyar foglyok
védő nagyasszonya,
messze idegen országban,
légy reménycsillaga.

Messze idegen országban
szenvednek fiaid,
benned bíznak Szűz Mária
segítsd őket haza.

Ó, tekintsd az anya könnyét,
gyermekek imáját,
segítsd haza a fogságból
fiút, testvért, apát.


68. Hull az eső, sejehaj

Hull az eső, sejehaj,
erdei virágra,
magyar honvéd, sejehaj,
bársony barna homlokára.

Erdő, mező ázik,
szegény honvéd fázik,
húzd meg pajtás, sejehaj,
mert még elázunk hazáig.


69. Szél viszi messze a fellegeket

Szél viszi messze a fellegeket,
mögöttünk lángol az ég,
nyújtsd ide édes a kis kezedet,
ki tudja, látlak-e még.

Ki tudja, ölel-e a két karom,
ki tudja, csókol-e szám galambom,
ki tudja, mely napon mely hajnalon
indul a század tovább.

Bármerre nézek a csillagos ég,
nevetve kacsint le rám,
Bármerre fordul a lövegtorony,
mindig csak Te nézel rám.

Járhatunk úton, vagy havas hegytetőn,
süvíthet, száz zivatar vagy orkán,
szívemben Te vagy az örök remény,
tehozzád száll ez a dal.


70. Valahol a Dnyeszter partján

Hórakaró borítja a muszkaföldet szerteszét,
megremeg a föld, amerre magyar honvéd lába lép,
vér folyik a hómezőre, de a honvéd csak előre menetel,
sötét orosz éjszakába csak a halál muzsikája énekel.
Édesanyám, drága lelkem, ne sirasson soha engem ne féltsen
legyen büszke a fiára, hisz` hazatérek nemsokára, remélem.

Valahol a Dnyeszter partján sír az ég,
orosz földre ráborul a hideg tél,
édesanyám, azt üzenem magának,
menjen el a kis templomba vasárnap.
Boruljon az oltár elé csendesen,
mondjon el egy miatyánkot helyettem,
hisz` meghallgatják fönn a magyar anyákat,
imádkozzék értem anyám vasárnap.


71. Írtam én levelet a császárnak

Írtam én levelet a császárnak,
ne vigye a rózsám katonának,
van még itt ezrével katonája,
szívemnek ez az egy a babája.

Megjött a császártól az üzenet,
engedné a babámat de nem lehet,
Istenem, hát én most mit csináljak,
viszik a galambom katonának.


72. Mikor engem soroztak, virágzott az erdő

Mikor engem soroztak, virágzott az erdő,
sírt a babám hullt a könnye, mint a záporeső,
sírt a babám, sírva mondta az édesanyjának,
jaj, Istenem bosorozták a Pistámat katonának.

Százablakos nagy kaszárnya ezer honvéd benne,
akadt mindnek szeretője nékem nem kell egy se,
haj, mert az én kis galambom falunk legszebb lánya,
hű szívemnek halálomig csak ő marad a rózsája.


73. Hajnalodik közeleg a reggel

Hajnalodik közeleg a reggel,
indul Horthy a magyar sereggel,
a zászlója piros fehér zöld,
a hazája drága magyar föld,
ezt védi a Horthy katonája.


74. Bandikám

Bandikám, kis vitézem katonám,
tudjuk, nem felejted el,
mindenáron győznünk kell,
kis Bandikám.

Bandikám, Isten áldjon bandikám,
légy a fronton is vidám,
s este gondolj mindig rám,
kis Bandikám.

Mert, ha vége lesz majd, ha béke lesz,
és a század itthon jár,
nagy szeretet és édes ölelés,
forró csókod vár.

Bandikám, kis vitézem, katonám,
tudjuk, nem felejted el,
mindenáron győznünk kell,
kis Bandikám.

Kész a század már, indulásra vár,
kürt harsan és a laktanyából menni kell,
egy kis szőke lány,
áll a kapunál,
és szívből drága Bandijához
búcsúdalt énekel.


75. Ott, ahol zúg az a négy folyó

Künn a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ,
dombok ormain érik már a bor,
valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó,
csöndes éjen halkan felsír a tárogató.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
ott, ahol szenvedni jó,
ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
egy ezredévről mond regét a szél.
Zúg a kürt az ősi vár fokán,
honvéd áll a Hargitán,
Kárpát szent bércére zúgva száll,
visszaszáll a magyar turul madár.

Kárpátokról Székelyföldre szállnak fellegek,
kigyúlnak a magyar tüzek lángoló szemek,
még az égen is hadak útja jár,
legendáknak hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb lesz a tél, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros, fehér, zöld, a lobogó.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
ott, ahol szenvedni jó,
ott, ahol kiömlött annyi drága vér,
egy ezredévről mond regét a szél.
Zúg a kürt az ősi vár fokán,
honvéd áll a Hargitán,
Kárpát szent bércére zúgva száll,
visszaszáll a magyar turul madár.


76. Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet

Mint a puszta fergeteg,
úgy tör előre a sereg,
völgyön és a bércen át.
Jelszavunk: Ne hagyd magad!
Ha még a régi honvéd vagy,
védd meg a legszebb hazát.

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,
öt perc és nincsen tovább.
Legszebb imáimba foglallak ma téged,
hű szívvel gondolva rád.

Bajtárs előre, ma olcsó az élet,
jöjjön a legszebb halál,
bajtárs, ha még tán csak öt perc az élet,
mindegy, de győznünk muszáj.

Nem számíthat száz vihar,
ha acélos a férfikar,
szívedben szent eskü vár.
Száz halállal szembe nézz,
hol a legnagyobb a vész,
téged is készen talál.

Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet,
öt perc és nincsen tovább.
Legszebb imáimba foglallak ma téged,
hű szívvel gondolva rád.

Bajtárs előre, ma olcsó az élet,
jöjjön a legszebb halál,
bajtárs, ha még tán csak öt perc az élet,
mindegy de győznünk muszáj.


77. Százados úr, sejehaj

Százados úr , sejehaj,
százados úr, ha felül a lovára.
Visszatekint, sejehaj,
visszatekint az elfárdt bakára.
Ugye fiúk szép élet a katonaélet,
csak az baj, sejehaj, csak az a baj,
hogy nehéz a viselet.

Diófából, sejehaj,
diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának, sejehaj,
a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsútatója,
Barna kislány, sejehaj,
Barna kislány lesz a megsíratója.


78. A pápai sorozóra süt a nap

A pápai sorozóra süt a nap,
megjöttek a vizitáló nagyurak,
sorozzák a legényeket sorjában,
sok kislánynal lesz katona babája.
Engem babám ne sírass,
értem könnyet ne hullass,
beírták a nevemet a nagykönyvbe,
három évig ki se húzzák belőle.

A pápai bíró háza, de magos,
körös-körül kilenc zsalugáteros,
tizediken maga les ki a bíró,
no legények itt van már a behívó.
Engem babám ne sírass,
értem könnyet ne hullass,
beírták a nevemet a nagykönyvbe,
Galga vize se mossa ki belőle.


79. Kiöntött a Maros vize

Kiöntött a Maros vize homokos partjára,
beültettem a két szélét szomorú fűzfával,
szomorú fűzfának ága reáhajlik a síromra,
s télen-nyáron bánantjában ki van virágozva.

Keresik, a keresik a keresztlevelemet,
de még a pap se kapja a nevemet,
de majd megkapja azt a Ferenc Jóska maga,
aki engem besorozott harminchat hónapra.


80. Édesanyám úgy szeretett

Édesanyám úgy szeretett,
bölcsőbe tett, úgy rengetett,
csicset adott elaltatott,
mégis katonának adott.

El kell menni, nincs mit tenni,
Füzest el kell felejteni,
itt van október a kutya betyár hónap,
el kell masírozni.

Anyám, anyám, édesanyám,
szedje össze minden ruhám,
most indulok olyan hosszú útra,
három évig ne várj haza.


81. Ha majd egyszer mindnyájan vissza jönnek

Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek,
nagy boldogan megdobban a szívünk,
felszáradnak az arcokon a könnyek,
és ölünkben virágot viszünk.
Virágot szórunk az út porába,
virágra pattan, ha lehull a könny,
virágon lépked a katona lába.

Ha majd egyszer mindenki visszajön,
Ha majd egyszer mindenki visszajön.

Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek,
húzatlanul szólal meg a sok harang,
s a templombéli csengettyűk köszönnek,
gloria sentiverna, gingalang,
fehér gyolcsinget vesz a pap magára,
orgona zeng, harang zúg odafönn,
s a Szűzanya ránéz a bús anyákra.

Ha majd egyszer mindenki visszajön,
Ha majd egyszer mindenki visszajön.


82. Lemberg mellett van egy kerek erdő

Lemberg mellett van egy kerek erdő,
közepében van egy gyásztemető,
abban nyugszik sok szép magyar baka,
eltemette gyászos Galícia.

Édesanyám ne keressen engem,
a többi közt úgyse talál engem,
a fejfámra nincs a nevem írva,
csak úgy fekszünk közösen egy sírban.


83. Házunk előtt mennek el a huszárok

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám én is közébük állok,
Én leszek az első század vezető,
Nem a világ ez a három esztendő.

Udvaromon arany vályú, arany kút,
Abból iszik arany kakas, arany tyúk,
Arany kakas mind azt kukorékolja:
A szeretőm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
Akárhonnan fújja a szél találja,
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
De sok kislány siratja a kedvesét.

Édes anyám, ki a huszár, ha én nem,
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem,
Fölnyergelem a lovamat, a sárgát,
Körülfutom Erdélyország határát.

Három kislány kimegy a temetőbe,
Mind a három letérdepel a földre,
Egy közülük fölsóhajt a nagy égre:
- Miért is lettem katona szeretője ?

Borsa felől jön egy fekete felhő,
Szaladj kislány, mert megver a nagy eső,
Nem szaladok, kapok én még szeretőt,
Arra kérem a jóságos Teremtőt.

Eredj kislány, eredj, hogy ne lássalak,
Mer` én téged már régen meguntalak,
Úgy szerettél mindig az eszembe jutsz,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.

Udvaromon hármat fordul a kocsi,
Édesanyám, minden pakkom hozza ki,
Hozza ki a behívólevelemet,
Hogy a babám feledje a nevemet.

Udvaromon hármat fordul a kocsi,
Most viszik az anyósom akasztani,
Én teszem a kötelet a nyakára,
Úgy segítem őtet a másvilágra.

Nincsen nékem egyebem egy tetűnél,
Az is megdöglött a fülem tövénél,
Ezren jöttek el a temetésére,
Letelepedtek a fülem tövére.


84. A citromfa levelestül-ágastul

A citromfa levelestül, ágastul,
Kisangyalom, hogy váljunk el egymástul?
Úgy elválunk, kisangyalom, egymástul,
Mint a csillag fényes ragyogásátul!

Édesanyám kiállott a kapuba,
Sírva mondja, hogy a fia katona.
Ne sírj, anyám, nem vagyok én katona,
Hazajövök három esztendő múlva.

Édesanyám, hol van az az édes tej,
Mivel engem katonának nevelt fel?
Adtad volna tejemet a macskának,
Ne neveltél volna fel katonának!

A citromfa levelestül, ágastul,
Kisangyalom, hogy váljunk el egymástul?
Elválásunk nem annyira sajnálom,
Csak igazán szerettelek, azt bánom!


85. A jó lovas katonának

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimegyen próbára,
Megütközik viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat,
Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat!
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem.
Hej élet, de gyöngy élet, ennék szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!


86. A Károlyi megyeháza

A károlyi megyeháza fel van koszorúzva
Az ajtaja az ablaka fel van függönyözve
Abba laknak azok az urak, akik engemet bésoroztak,
Bésoroztak három évre harminchat hónapra.

Éririnyi híres lányok öltözzetek gyászba,
Tegyétek fel a koszorút fehér gyöngyvirággal,
Isten véled drága jó anyám tetőled is kedves violám,
Ha megsegít a jó Isten visszajövök hozzád.


87. A nagy bécsi kaszárnyára

A nagy bécsi kaszárnyára
Vizet hozott a szájában regruták számára.
Mosdjatok regruták, mert porosak vagytok,
Azt csak a jó Isten tudja, hogy mikor szabadultok.

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,
Közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló.
Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,
Negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra.

Istentelen tölténytáska, szurony, meg a puska,
Én már többet nem pucollak, egyen meg a rozsda!
Sapkám félrevágom, vigyázzba sem állok,
Odahaza várnak rám a kökényszemű lányok.


88. Adjon Isten jó éjszakát

Adjon Isten jó éjszakát annak az anyának
Ki a fiát fölneveli lovaskatonának
Ej élet de gyöngy élet a katona élet
Csak az menjen katonának ki minket nem szeret

Száztalléros katonának de jól vagyon dolga
Iszik eszik a sátorba semmire sincs gondja
Ej élet de gyöngy élet ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának aki minket szeret


89. Áldja meg az Isten azt az édesanyát

Áldja meg az Isten azt az édesanyát,
Aki katonának neveli a fiát.

Húsz évig neveli világ pompájára,
Húsz éves korába\\\` öltözteti gyászba.

Szólnak ott az ágyúk, csattognak a kardok,
Lelkem, édesanyám, most mindjárt meghalok.

Hogyha a nagy Isten rajtunk nem könyörül,
A vitézek közül még egy sem menekül.

Ássál, pajtás, ássál sírt én kardhegyemmel,
Takard bé szememet az én zsebkendőmmel.

Ások, pajtás, ások sírt én kardhegyemmel,
Bétakarom szemem az én zsebkendőmmel.

Írd meg, pajtás, írd meg, hol történt halálom,
Szomorú halálom idegen országon.

Ki levelem kapja, jajszóval olvassa,
Én édesanyámnak bánatát újítja.

Kedves édesanyám, tehozzád fordulok,
Katona létemre utoljára szólok.

Éltemet áldozom az magyar hazámért,
Véremet kiontom az magyar nemzetért.

Ne félj, Magyarország, Isten vigyáz reád,
Ellenség kezébe nem adja határát.


90. Áll a hajó

Áll a hajó a tenger közepébe,
Megakadt a csipkebokor tövébe.
Csipkebokor de ki kell vágni,
A hadihajóval feljebb szállni,
Hadd tudjon a bús regruta beszállni.

Besorozták már az új regrutákat,
Fel is tűzték a nemzeti szín szalagot.
A szalagja a földet éri,
Jaj, de szomorúan végignézi,
Hogy kell ezt az öt-hat évet szolgálni.


91. Andrásfalva környes-körül füstbe van

Andrásfalva környes-körül füstbe van,
Ferencz Jóska réz ágyúja benne van.
||: Ágyú szóra hullanak a legények,
Piros vérben mosdanak meg szegények. :||

Én az éjjel azt láttam meg álmomban,
Ferencz Jóska felöltözött komiszba.
||: Fényes kardját kötötte a bal oldalára,
Gyertek fiúk, elmegyünk a csatába. :||


92. Árpád apánk induló

Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted
Nem veszett el, ha eddig el nem veszett.
Sej, haj, ősi bajunk, bánatunk,
Sej, haj, újra élünk vigadunk!
Sej, haj, ősi bajunk, bánatunk,
Sej, haj, újra élünk vigadunk!

Refr.:
Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem.
Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem.
Nem mennék én más országba sehova a világon.
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!
Nem mennék én más országba sehova a világon.
Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!

Tud szeretni a magyar szív igazán.
Kit szeressen, ha nem téged szép hazám.
Sej, haj, hű légy hozzá barátom,
Sej, haj, nincs más hazád a világon!
Sej, haj, hű légy hozzá barátom,
Sej, haj, nincs más hazád a világon!

Refr.:
Volt is nékem, lesz is nékem...


93. Arról alúl kéken béborult az ég

Arról alúl kéken béborult az ég,
Az én rózsám most irja bús levelét!
Irjad babám, ird meg bús soraidat,
Hadd tudjam meg, mihez tartsam magamat?
Hadd tudjam meg, hogy megvársze engemet,
Örömmel töltsem el a három évet.
Kitöltöttem három évet, hat napot,
Kapitány úr, szalutálni nem fogok!
Szalutáljon az a bundás reguta,
Kinek hátra harminchat kis hónapja.


94. Az erdő szélibe

Az e-erdő szélibe,
S az erdő szé-élibe,
Ni-ho-ol két katona,
Ni-hol két katona.

Egyi-ik mondja vala,
Egyik mondja-a vala:
Iste-enem, Istenem!
Istenem, Istenem!

Mási-ik mondja vala,
Másik mondja-a vala:
Ne bú-úsulj barátim!
Ne búsulj barátim!

Anyja-a ő szép lányát,
Anyja ő szé-ép lányát
Nem ma-agának tartja,
Nem magának tartja.

Karjá-án felneveli,
Karján felne-eveli,
Szárnyá-ára ereszti,
Szárnyára ereszti.

S ő i-is távol nézi,
S ő is távo-ol nézi,
Hogy má-ás szidja s veri,
Hogy más szidja s veri.


95. Azért szerettem

Azért szerette-e-em
Falu szélin lakni,
Hogy az én édesim
Oda jár itatni.

Lovát itatgatja,
Magát mutatgatja,
Két piros orcáját
Velem csókoltatjaa.

Verje meg az Isten
Édesimnek házát,
Azt se mindegyiket,
Szeretémnek anyját.

Minek tiltja tőlem
Az ő édes fiát?
Minek tiltja tőlem
Az ő édes fiát?

Ha neki fia volt,
Nekem szeretőm volt,
He neki édes volt,
Nekem édesebb volt.

Elhálhattunk lenne
Ketten egy párnán is,
Havas oldalán is,
Benn, az ágy alatt is.


96. Azért, hogy én bé vagyok sorozva

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta
Most akartam hozzád menni rajta
Most akartam véled beszélgetni:
Itt van az idő, el kell masírozni.

Azért, hogy én bé vagyok sorozva,
Ne félj babám nem leszek katona.
Ölég nagy a bihari határ,
Magam leszek benne a betyár.
Mégsem leszek a császár katonája.

Hajnalodik, közeleg a reggel,
Indul Horthy a magyar sereggel.
A zászlója piros-fehér-zöld,
A hazája drága magyar föld.
Ezt védi a Horthy katonája.

Ha felmegyek a Solymosi-hegyre,
Onnan nézek a magyar seregre.
Onnan nézek régi hazámba;
Kiáltok, hogy minden hiába,
Hogyha jön a Horthy katonája.

A határtól nem messze van Brassó.
Fuss el ellen, ha élted nem olcsó.
Nem kell nékik szurony, se golyó,
Elég lesz a magyar lobogó,
Hogyha jön a Horthy katonája.


97. Azért, hogy én huszár vagyok

Azért, hogy én huszár vagyok, kincsem, rózsám, galambom,
Októberben abfűrolok, kincsem, rózsám, galambom.
Sárgaréz sarkantyús csizmám huszárosan összepengetem,
De sokszor megöleltelek, soha el nem feledlek.


98. Azt gondoltam hogy nem leszek katona

Azt gondoltam hogy nem leszek katona
Gondot viselek az édesanyámra
De már látom semmi se lesz belőle
Reábízom a jóságos istenre

Marsadjusztéromban állunk egész nap
Gyenge vállam feltöri a cakompakk
De a szívem nem töri fel semmi sem
Haptákban is rád gondolok kedvesem

Nem hiszed hogy elmegyünk a csatába
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába
Hej homályos lesz akkor a két orcám
Mikor tőled el kell válnom szép rózsám

Jaj istenem hogy nézheted el eztet
Háborúba viszik a szeretőmet
Sír az apa sír a testvér s szerető
Mikor lesz már teli az a temető


99. Azt hittem, hogy nem kellek katonának

Azt hittem, hogy nem kellek katonának,
Gondját viselem az édesanyámnak.
De már látom, katonának kell menni,
Ferenc Jóska csákóját kell viselni.

Édesanyám mi vagyon a zsebében?
- Három alma. - Adjon egyet belőle!
Úgysem eszem sokáig az almáját,
Viselem a Ferenc Jóska csákóját.


100. Báthory csatadala

Fegyvert s bátor szívet kell annak szerezni,
Az, ki hazájáért kész harcot próbálni,
Élet s halál között szerencsét keresni,
Kard, sűrű lövés közt nem kell semmit félni.

Világ előtt szégyen hazánk pusztulása,
Minden csata nélkül magyarnak romlása,
Nagyhírű nemzetnek prédára hullása
Török dandároknak könnyen kóborlása.

Szálj ki hát álmodból, míg pihenést vehetsz,
Fogj fegyvert markodba és szabadulást nyerhetsz,
És bánatos ködbül majd örömre mehetsz,
Föltett szándékodban kívánt véget érhetsz.

Így jön meg hazánknak régi szabadsága
Bánat, siralomnak öröm lessz váltsága
Elpusztult földünknek lehet orvossága,
Igaz magyarságnak csak a kívánsága.


101. Budapestről kiindult a gőzhajó

Budapestről kiindult a gőzhajó.
Közepében nemzetisz0n lobogó.
Négy sarkába fekete gyász van kötve.
Isten veled, szülőföldem örökre.

Ha elindult az a gőzös. hadd menjen.
Énutánam senki ne keseregjen!
keseregjen minden anya fiáért!
Én is kesergek a régi babámért.

ha meghalok, dobjatok a tengerbe!
a testemet a nagy halak egyék meg.
Csontjaimat a hullámok ringassák!
Odahaza magyar lányok sirassák!


102. Csínom Palkó

Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom.
Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom.
Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel,
Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével.

Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre.
Megrontatik kezünk által a labanc ereje.
Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi
Labancságnak, mert nincs sehult ottan semmi közi.


103. Édesanyám ki a legény ha én nem

Édesanyám ki a legény ha én nem
Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Felnyergeli az én gyenge két karom
Amelyikkel ölelem a galambom

Édesanyám fehérre meszelt háza
Három évig lesz az fekete gyászban
Három évig lesz az fekete gyászban
Míg a fia hervad benn a regátban


104. Édesanyám mér szültél a világra

Édesanyám mér szültél a világra
Kilencfontos ágyúgolyó számára
Kilencfontos ehaja ágyúgolyó megtanál
Azt se mondom volt nékem édesanyám

Megátkozott engem az édesanyám
Hogy ne legyen se országom se hazám
Csipkebokor ehaja legyen az én szállásom
Ott se legyen soha megmaradásom

Nincsen csillag az egen már lehullott
Nékem sincsen szeretőm mer elhagyott
Lesz még csillag ehaja sűrű csillag az égen
Nékem is lesz szeretőm még a héten

Megátkozlak mér elhagytál engemet
Mer még a nap is elhagyja az eget
Amerre jársz ehaja legyen ott földindulás
Jusson eszedbe a szerető-hagyás

Azt kívánom kisangyalom teneked
Hogy az út is rózsát nyíljék előtted
A fűszál is ehaja piros almát teremjen
A te szíved engem el ne felejtsen


105. Édesanyám úgy szeretett

Édesanyám úgy szeretett
Bölcsőbe tett s úgy rengetett
Csicset adott s elaltatott
Mégis idegennek adott

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Hallgattam a másokéra
S nem az édesanyáméra

Fehér galamb szállt a házra
Édesanyám isten áldja
Köszönöm a nevelését
Hozzám való szívességét

Más változatban:
Édesanyám úgy szeretett
Hogy bölcsőbe tett s úgy rengetett
Csicset adott s elaltatott
Mégis katonának adott

S édesanyám sok szép szava
De sokat intett a jóra
Kit fogadtam kit nem soha
Megvert érte a jehova

S édesanyám ne járj sírva
Mert katonának vagyok írva
Katona \\\`z én életem
Sirathat már a kedvesem


106. Esik eső karikára

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás száljon rája!

Esik eső karikára,
A német csúf kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi mennykő vágjon rája!


107. Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő

Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Sárgarigó madár benne a kerülő.
||: De én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna kislány igaz szívű szeretője. :||

Várni, várni, babám, de sokat kell várni.
Egy szép barna lányért három évet kell szolgálni.
||: De összegyűjtöm a sűrű könnyeim tintának
Gyászos leveleket írok haza a babámnak. :||


108. Esik eső szép csendesen esik

Esik eső, esik, szép csendesen esik,
tavasz akar lenni.
De szeretnék a babám kiskertjibe
tearózsa lenni.
Nem lehetek én rózsa,
elhervaszt Ferenc Jóska
A nagy bécsi háromemeletes
tüzérkaszárnyába.


109. Esik eső, de nem ázok

Esik eső, de nem ázok,
Cseresznyefa alá állok.
Az alatt is azért állok,
Arra járnak el a lányok.

Állj be Jancsi katonának,
Jobb dolgod lesz mint apádnak.
Nem kell kaszálni, kapálni,
Csak a lányok után járni.

Beállt Jancsi katonának,
Mégsem volt jó a butának,
Mert nem tudott szalutálni,
Csak a lányok után járni.


110. Esik eső, nagy sár van az úton

Esik eső, nagy sár van az úton,
Barna kislány sírva mos a kúton,
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretőjét viszik katonának.

Ne sírj kislány, van még a faluba,
Van még legény több is a számodra,
Minek anyám, ha én nem szeretem,
Gyász lesz vele az egész életem.


111. Este későn megperdítik a dobot

Este későn megperdítik a dobot
Este későn megperdítik a dobot
Kiadják a nehéz parancsolatot
Kiadják a nehéz parancsolatot

Magyar fiúk kezdődik a háború
Magyar fiúk kezdődik a háború
De azért tük ne legyetek szomorúk
De azért tük ne legyetek szomorúk

Ki van téve a magyarnak zászlója
Ki van téve a magyarnak zászlója
De sok legényt feleskettek alatta
De sok legényt feleskettek alatta

Én magam is felesküdtem alatta
Én magam is felesküdtem alatta
Az én rózsám keservesen siratja
Az én rózsám keservesen siratja


112. Este van már, csillag van az égen

Este van már, csillag van az égen.
Varga Julcsa, mezítláb a réten,
Sajnálja a cipőjét felhúzni,
Garzó Péter nem vesz többet néki.

Garzó Péter elment katonának,
Acélfegyvert csináltat magának;
Acélfegyvert, rózsafa a nyele,
Rá van írva Varga Julcsa neve.


113. Este van, este van, megy a nap lefelé

Este van, este van,
Megy a nap lefelé,
Ballagnak a regruták,
Ballagnak a regruták,
A kaszárnya felé.

Bemegy a szobába,
Leül a vaságyra,
Búra hajtja a fejét,
Hullatja a könnyeit
A komisz ruhára.


114. Ez a kislány, barna kislány

Ez a kislány, barna kislány sajtárt mos a kútnál,
Arra jár egy magyar huszár, piros pejparipán,
Hallod-e te barna kislány adjál egy kis vizet,
Zsebemben egy Kossuth bankó, mindjárt kifizetlek.

Nem kell nékem a kend pénze, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya.
Hogy ha te vagy az anyádnak legkedvesebb lánya,
Én meg vagyok Kossuth Lajos vitéz katonája!

Ez a kislány megy a kútra, korsó van a karján,
Utána megy a kapitány kesely lábú lován,
Állj már meg te barna kislány adj egy ital vizet,
Van még bankó a zsebembe, mindjárt megfizetek.

Itt a korsó kapitány úr igyék hát belőle.
Egy kérésem volna nekem, hogy ha szíveskedne,
Eressze a babám haza hosszú szabadságra,
Hadd múlassam ki magamat, véle utoljára.

Nem kell bankó, kapitány úr, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya.
Adja ezt a Kossuth bankót világ dámájának,
Hagyjon békét kapitány úr, baka babájának!


115. Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Letekintett az Úristen a földre
Onnan nézte egész Magyarországot
Hogy harcolnak benne a szép huszárok.

Magyarország környes körül füstölög
Kossuth Lajos szent ágyúja dübörög
Maga fújja az angyali trombitát
Harcba hívja Magyarország sok fiát.


116. Fakó lovam

Fakó lovam, fakó lovam fel van kantározva,
El is megyek, el is megyek a rózsámhoz rajta.
Repülj fakó, szikrázzék a patkó,
Ez a kislány, ez a kislány be kedvemre való.

Megérik a, megérik a szőlő nemsokára,
Árván marad, árván marad a töve utána.
Te is árván maradsz, szép angyalom,
Most már nekem, most már nekem el kell masíroznom.


117. Klapka induló

Föl-föl vitézek a csatára
A Szent Szabadság oltalmára
Édes hazánkért hősi vérünk
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk

Föl-föl látjátok lobogómat
Indulj vidáman robogó had
Mennydörög az ágyú csattog a kard
Ez lelkesíti a magyart

Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Hajrá huszárok! Utánam előre!



118. Földi határ, Erdélyország

Földi határ, Erdélyország köszöntünk,
Újra magyar, újra boldog a földünk,
El nem vehet senki tőlünk már többé,
Miénk voltál az is maradsz örökké.

Megvédünk minden erőnkkel,
Az életünkkel és vérünkkel.
Földi határ, Erdély ország köszöntünk,
Újra magyar, újra boldog a földünk.


119. Gábor Áron rézágyúja

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határba.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak mégegyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám te jó lélek! Találkozom e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra kélek.



Más változatban (egyéb megjegyzés):
Gábor Áron réz ágyúja, fel van virágozva,
Indulnak már a tüzérek, messze a csatába,
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet,
Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.

Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazánkra,
Kedves édes anyám, ne várja a levelemet,
Nem sokára idegen föld takarja testemet

Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába,
Vidd el az én levelemet, babám ablakába,
Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok,
Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok!


120. Gyere bé, gyere bé

Gyere bé, gyere bé rubintos madárka,
Csináltatok néked aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, ezüstből záróját,
Ezüstből záróját, gyémántból vályúját

Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni,
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.

Megkötöm lovamat piros almafához,
Megkötöm magamat gyönge violámhoz,
Lovamat eloldom, amikor a hold kél,
De Tőled Violám csak a halál old el.

Elbúcsúzom Tőled Rózsám utoljára,
Három évre visznek engem katonának,
Inkább leszek betyár az alföldi pusztán,
Mintsem leszek szolga a császár udvarán.

Lovamat eloldom, amikor a hold kél,
De Tőled Violám csak a halál old el.


121. Gyere pajtás katonának

Gyere pajtás katonának
Jobb lesz dolgod mint apádnak
Nem kell kaszálj nem kell kapálj
Csak a kaszárnyába sétálj

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő
Mer az idegen az első.


122. Gyere velem katonának

Gyere velem katonának hallod-e
Gyere velem katonának hallod-e

Hét esztendő nem a világ hallod-e
Hét esztendő nem a világ hallod-e

Sem nem kapálsz sem nem aratsz hallod-e
Csak a császár útján sétálsz hallod-e

Min meguntam ezt a császárt szolgálni
Este reggel az utcáját söpörni

Szolgálok én míg a világ világ lesz
Míg az égen két ragyogó csillag lesz

S míg az égen két ragyogó csillag lesz
S míg a holdnak egyik fele sarló lesz.


123. Ha felmegyek a budai nagy hegyre

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a ott látom a kicsi kertes házunkat.
Édesanyám szedi a virágokat.

Addig megyek, míg a szememre látok,
Míg egy sűrű erdőre nem találok.
Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya,
Abba leszek három évre bezárva.



Más változatban (egyéb megjegyzés):
Ha kimegyek a nényei nagy hegyre,
Aranygyűrűm legurítom a gyepre.
Majd meglátom, ki veszi föl legelöl, legelöl,
Ki lesz az én igaz szívű szeretőm

Ez a kislány olyan kis lány, sárirom!
Maga jár a legény után, tulilom!
Megérett a góhér szőlő angyalom, angyalom,
Kell-e néked más szerető, csillagom!

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
Letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a ott látom a kicsi kertes házunkat.
Édesanyám szedi a virágokat.

Addig megyek, míg a szememre látok,
Míg egy sűrű erdőre nem találok.
Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya,
Abba leszek három évre bezárva.



Más változatban (egyéb megjegyzés):
Ha kimegyek a nényei nagy hegyre,
Aranygyűrűm legurítom a gyepre.
Majd meglátom, ki veszi föl legelöl, legelöl,
Ki lesz az én igaz szívű szeretőm

Ez a kislány olyan kis lány, sárirom!
Maga jár a legény után, tulilom!
Megérett a góhér szőlő angyalom, angyalom,
Kell-e néked más szerető, csillagom!


124. Hej bánat felül

Hej bánat - felül jön egy csoport páva
Hej felszállott a rozmaring ágára
Gyertek lányok hajtsuk el a pávát
Hej le ne törje a rozmaring ágát

Hej bánat felül jönnek a huszárok
Jaj de szépen szól a trombitájuk
Egy közülük mindig csak azt fújja
Egymásé babám úgysem leszünk soha

Hej bánat felül jön egy hosszú vonat
Abban ülnek a besorozottak
Gyertek lányok álljatok elébe
Hej ne vigyenek az orosz határszélre


125. Hej csillag csillag

Hej csillag csillag szép hajnali csillag
Éjfél körül de hamar megvirrad
Föl köll kelni sok szegénylegénynek
Hej katonának kell menni szegénynek.


126. Hej Jancsika

Hej Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél.
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.

Ha Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg nem volna,
Dunáról fúj a szél.


127. Hej, csillag, csillag

Hej, csillag, csillag, de szép hajnali csillag.
Azt gondoltam, soha fel nem virrad.
Fel kell kelni sok szegény legénynek.
Hej! Katonának kell menni szegénynek.

Hej, bíró, bíro, nagy lécpedi bíró!
Vegye ki a két szemed a holló.
Mért írtad be nevem katonának?
Hej, mikor még a lányok se sajnálnak.

Se, de az úton lefelé, de végre,
Minden kis ablakba rózsa téve...
Minden kis ablakba kettő, három,
Sej, csak az enyém hervadt el a nyáron.

Sej, mire való szombat este várni?
Mikor babám nem jön vígasztalni?
Vígasztalom magam ahogy lehet,
Sej, szenvedtem rózsám érted eleget.

Sej, anyám, anyám, öreg édesanyám!
Gyűjtse össze minden civil gúnyám,
Tegye bé a tiszta ládájába,
Sej, várja fiát hosszas szabadságra.


128. Huszár gyerek

Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.

Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.


129. Huszárnak soroztak

Huszárnak soroztak,
Rossz bakancsot adtak,
Verje meg az Isten,
De meg búsítottak