Kiemelkedő nemzeti érték
Magyarnóta

Dátum: 2014. 02. 26.

I. A KIEMELKEDŐ NEMZETI ÉRTÉK ADATAI

1. A nemzeti érték megnevezése

Magyarnóta

2. A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása

kulturális örökség

3. A nemzeti érték fellelhetőségének helye

Budapest 05. ker.

4. Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik

Magyar Értéktár

5. A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása

 

A magyarnóta történetének rövid bemutatása (Lengyelfi Miklós írása)

 

A magyarnóta, a „cigányzene” - tudományosabban: népies műzene - a polgárosuló magyar társadalom zenéje. A polgári felemelkedés zenei-kulturális hozadéka, a polgárrá válás zenei önkifejezése, amely beépült nemzeti kultúránkba. „... e dalok zenéje volt egykor a magyarság egyetlen zenéje. Élő zene, a magyar élet szerves része...” (Kodály Zoltán).

A magyarnótának már megszületésekor háromirányú kötődése volt a magyar kultúra legfonto­sabb elemeihez.

 

Mindenekelőtt a magyarsághoz kötődik. Nem csak jelzőként, - hogy magyar - hanem lényegét illetően. A nóta születésének pillanata (1700-as évek vége) a polgárosodás kezdete mellett egy­beesett a nemzet eszményének életrekeltésével is (1800-as évek eleje). Az összetartozást jelző jegyeket nemzeti jelképként hangsúlyozták mindazok, akik a magyarsághoz tartozónak vallották magukat. A megszületett verbunkos zene és a jórészt belőle sarjadt magyarnóta pedig maga is ilyen jelkép. Szimbólum. A korabeli embert ez a muzsika „segítette magyarrá lenni, segítette magyarnak maradni, segítette Európában helytállni” (Szabolcsi Bence). Ezért lett nemzeti ügy a magyar zenéből, különösen annak énekelhető ágából, a magyarnótából.

 

Másik kötődése: a magyarnyelvű színjátszás. A ma ismert egyik legrégibb magyarnóta, a Csere­bogár dal is ott született meg a magyar játékszín bölcsőjében. Bár nem tudjuk pontosan, hogy Déryné társulatánál-e, vagy Kelemen László első pesti magyarnyelvű színtársulatánál. De az bizonyos, hogy a magyar színház és a nóta együttélése a kezdetektől a 20.-ik század 40-es évei­nek közepéig szoros volt. Gondoljunk csak az (első) Nemzeti Színházban bemutatott zenés dara­bokra, a népszínművekre. Arra, hogy a népszínművek sikerére, azok előadása céljából építették fel 1875-ben a Népszínházát, amely aztán Nemzeti Színházként szolgált, amíg fel nem robban­tották. De gondolhatunk Móricz Zsigmond színműveire, a múlt század 30-as, 40-es éveinek ma­gyar filmjeire, melyek sohasem voltak híján a magyarnótának.

 

És kötődik a magyarnóta a magyar irodalomhoz. Az első nótaszerzők - köztük Egressy Béni - Petőfi verseire írták dalaikat. Simonffy Kálmán pedig kora költészetéből válogatott megzenésí­tésre valókat. Czuczor Gergely, Thaly Kálmán, Tóth Kálmán, Boruth Elemér, Lévay József, Kis­faludy Károly, Vörösmarty Mihály, Arany János neve jelzi a széles határokat. Aztán Szabolcska Mihály, Pósa Lajos, Endrődy Sándor, Gárdonyi Géza neve bukkan fel a nóták szövegírói között. És hogy nem csak költeményeiket engedték át nótának legnagyobb poétáink, azt versek is bizo­nyítják. Petőfi megrendítő szépségű verset írt Rózsavölgyi Márk halálára. Ady pedig így kiált fel versében: "Magyar Dankó Pista, áldjon meg az Isten..!” A 20.-ik század egyik legjelesebb költő­je, Kosztolányi Dezső számára pedig az igazi múlandóságot nem Horatius és a Carpe diem érzé­kelteti, hanem ez a nótabeli három sor: Szép asszonynak; jónak / Büszkén járó lónak/ Kár meg­öregedni...

 

A verbunkos zene és a magyarnóta megszületésének eredőhelyét nehéz megállapítani. „... Mi­kor először hallunk róla, már ott hódít és terjeszkedik a városokban, cigánybandák vonóján, vagy nyugati műveltségű zenészek kezén: Haydn, sőt Mozart már éppúgy felfigyel rá, mint Dittersdorf, vagy később Beethoven, Weber, Schubert, Berlioz, Brahms és mások...” (Szabolcsi Bence). Ez az új zene tartalmában különbözik a nyugati zenei kultúrával rendelkező muzsikusok korábbi műveitől. És hódít. Hódít itthon, mert sajátjának érzi mindenki, aki a magyar nemzethez tartozónak tartja magát. És hódít külföldön, mert ott összetéveszthetetlenül magyarnak érzik kü­lönleges zenei fordulataival. E muzsika szeretete beágyazódott a köztudatba. Magyarságát nem kellett bizonygatni. Csakhamar olyan sokrétű melodikus és formai gazdagodást mutat, amely a magyar zenei romantika hivatott nyelvévé avatja, sőt: a 19.-ik századi magyarság reprezentáns művészetének, a nemzeti muzsikának szerepére jelöli ki. Bartók Béla írta 1931-ben: „Nagyon örvendetes dolog, hogy nálunk a könnyűzenét legnagyobbrészt a magyar népies műzene, ez a magyar specialitás szolgáltatja.” Tehát a 20.-ik század az egykori „nemzeti muzsikát” a könnyű­zene kategóriájába sorolja. Igen, a magyarnóta, a cigány-zene: szórakoztatózene. Ám olyan könnyűzene, amelyet a 19. századi magyar zenei romantika ihletett, három évszázados hagyomá­nyos stílust képvisel. „Magyar specialitás” - ahogy Bartók Béla nevezi. Zenei hungarikum.

 

6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

 

A magyarnóta a polgárosodó társadalom terméke a 18. század elején Magyarországon. Más európai országokhoz hasonlóan, mint például Franciaországban a sanzon, Olaszországban a nápolyi dal, Lengyelországban a polka stb.
Szabolcsi Bence: „A magyar nóta a verbunkos zenéből és a bécsi-olasz muzsika elemeiből alakult ki.”
Kodály Zoltán: e dalok    zenéje volt egykor a magyarság egyetlen zenéje. Élőzene a magyar élet szerves része.”
Ez a zene szólt 200 éven át Magyarországon színházakban, előkelő szórakozóhelyeken, falusi kocsmákban és kultúrházakban.
A 18. század végén alakuló magyar színtársulat népszínművekkel hódította meg a közönséget. (Annak betét dalai magyarnóták voltak.) 1875-ben ezek bemutatására építették a Népszínházát.
A magyarnóta szerzői a legkiválóbb írók, zeneszerzők, közéleti emberek jogászok, polgármesterek, újságírók, írók voltak.
J. Brams 21 darabból álló zenei csokra magyar témákon alapul, Erkel Ferenc 49 népszínműhöz írt zenét, de Kodály Zoltán is írt népszínművet.
Sok klasszikus zeneszerző is felfigyelt a magyar nótára. Jehudi Menuhin a világhírű hegedűmű¬vész koncertje után cigányzenét, magyarnótát hallgatott.
Ezt a csodálatos zenét a cigányzenekarok játszották nemcsak Magyarországon, de külföldön is, királyoknak, cároknak muzsikáltak.
Bartók Béla ezt írja: „A cigányzenészek tartsák meg repertoárjukat, minél régebbi színezetben.”
Kodály Zoltán: „A magyar nóta a múlt századi társadalom tükörképe.”
Hubay Jenő a Zeneakadémia igazgatója világhírű hegedűművész, zenepedagógus: a nemzet ze¬néjének a magyarnótát tartotta,
Losonczi Ágnes zeneszociológiai könyvében a zenei műfajok kedveltségi listáján a magyarnóta volt az első helyen, majd ez Maleck Attila felmérése is igazolta 1987-ben.
Napjainkban is az ide érkező külföldiek szívesen hallgatják. Emlékeikben a csodálatos tájak, az híres magyar építmények mellett a magyar gulyás és a csárdás marad meg.

Valóban ez a magyar zenei kultúránk része.

 

7. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)

Megjelent irodalom:
Ábrányi Kornél: A magyar zene a XIX. században Bartók Béla: A parasztzene hatása az újabb műzenére 1931.
Bartók Béla: Önéletrajz 1921.
Bartók Béla: Magyar népzene és új magyar népzene 1928,
Bartók Béla: Cigányzene? Magyar zene? 1931.
Bércessi B. Gyula: Tollal - Lanttal - Fegyverrel 1986 Blaha Lujza naplója 1987
Cselényi József élete. Szerk.: Lengyelfi Miklós 1998
Haraszti Emil: Cigányzene - parasztzene - hivatalos zene. Budapesti Hírlap 1929
Hevesi Sándor: A régi népszínmű és a magyar nóta, 1916
Kerényi György: Népies dalok 1961
Kerényi György: Szentirmay Elemér és a magyar népzene 1966
Kiss Lajos: Simonffy Kálmán és a magyar népzene
Kodály Zoltán: A magyar népzene 1937
Kodály Zoltán: A népzenekutatás jövője 1952
Kodály Zoltán: Nagyszalonta dalkincse 1923 Legány Dezső: A magyar zene krónikája 1962
Lengyelfi Miklós: A magyarnóta ügy, avagy Miből lett a Cserebogár? 1990 Leszler József: Nótakedvelőknek 1986
Liszt Ferenc: A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon 1861 Major Ervin: Bihari János 1928
Major Ervin: A népies magyar műzene és a népzene kapcsolatai 1930
Major Ervin: Népdal és verbunkos 1953
Mátray Gábor: A muzsikának közönséges története 1984
Markó Miklós: A régi mulató Magyarország 1927
Papp Viktor: A nóta 1944
Sárosi Bálint: Zene anyanyelvűnk 1973
Simonffy Kálmán: Dr. Liszt és a magyar zene 1859
Solymossy Sándor: Magyar nóta, cigány zene 1898
Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve 1955
Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai 1959
Taar Ferenc: Híres debreceni cigányprímások 1998
Tóth Dénes: A magyar népszínmű zenei kialakulása 1953
Ugró Gyula dr.: A magyar népdal és a nóta fejlődése 1940   Interneten elérhető audiovizuális anyagok:
A Duna Televízió, Nóta TV által felvett felvételek
Neves nótaénekesek felvételei (Madarász Katalin, Bangó Margit, Bokor János, Kovács Apollónia és Gaál Gabriella archív felvételei)

Nótás kiadványok:
A Hungaroton Kiadó bakelit lemezei, a Nótaegyesület 132 kiadványa (kották, kazetták, CD-k, DVD-k) és magán kiadásban megjelent zenei albumok is a magyarnótát népszerűsítik, ezzel segítve fennmaradását.