Kultsár István
a minden fillérét tollával kereső

Kultsár a népdal- és néptánc gyűjtés szorgalmazója
1817-től vett lendületet a népdal ügye. Kultsár által alapított lapban a Hazai és Külföldi Tudósításokban 1811-ben tesznek közzé felhívást a népdalok gyűjtése iránt. Ekkor Kultsár nem tett különbséget a köznép hangján írott énekek és a történeti énekek között. A következő évben azonban már csak a köznép dalai címen tesz felhívást ugyanott, eredménnyel is jár, s megkezdhette lapjában a népdalok közlését. A népdalok jelentősége: a naiv természetesség, nemzeti jellem, erkölcs és életformák, nemzeti költői tehetség. Mindaz, ami a köznép dalainak becse, amiért érdemes őket gyűjteni.
Kultsár bemutatott egy Békés vármegyei dalt, melynek címe Víz,víz, víz! Volt. Azért nevezetes e dal, mert Vörösmarty ennek a nótájára írta 1829-ben a Haj,száj, szem c. igen kedves zeneiségű szép dalát.

Víz,víz,víz!
Víz,víz,víz!
Nincsen olyan víz,
Mint a Körös víz.
Potyka csuka terem benne,
Szép leányka fürdik benne,
Nincsen olyan víz,
Mint a Körös víz

Kultsár azt írta e dalról:
Aki ilyeneket velem közölne, nem csak engem, hanem az egész nemzetet is lekötelezné, mivel a nemzeti költő tehetségnek példáit ez által fenntarthatnánk, s nem kénytelenítenénk csak az olasz szonettokat, sanzonokat csodálni.

Kultsár és a tánc, néptánc, népzene
Hogy mennyire fontos egy nemzet életében a tánc, a zene Így fogalmazott Kultsár a Hasznos Mulatságok c. lapban:
Egy a szépmesterségek közül a tánc is, amennyiben az tanult, nem természeti lépésekben, ugrásokban, fordulásokban áll, hozzájárulván a muzsikának időmértéke, melyben a hasonló testmozgásoknak váltogatva, s a kiszabott időre kell visszakerülni. Bár reguláztatnak is a tánc lépései, van azokban mindenkor annyi természetes eredetiség, mely a különböző nemzeteket eléggé címerezi. A magyar nemzeti tánc. Szerette a magyar táncot, mely fiatalabb éveiben nagyon illett csinos termetéhez. Ő maga is szerkesztett egy magyar táncot, mely három részből állott: toborzó, lejtő és friss, és maga tanította meg rá Kladek tánctanítót.
Vitézi tánc, társaságos tánc, sereges tánc, táncrajzolás (koreográfia).
Nemzeti muzsika: a szépmesterségek leghathatósabbika, s a nemzeti tulajdonságnak kijelentésére legalkalmasabb mesterség, a muzsika. A nemzet a muzsikájában él. Ez vezérli indulatait, ez ejti ki örömre, vagy bánatra fakadó szavait, ez mérsékli mind egész testének, mind külön-külön tagjainak mozgásait. Az érzés, az ének, a tánc ugyanannyi természeti muzsikák, csak húrjaik különböznek. Kultsár minden ízében, testestül-lelkestül magyar volt. Szerette a magyar öltözetet, magyar zenét és táncot. A híres Biharinak szívhez szóló nótáin hazafias szíve gyakran lelkesült vagy ellágyult. A kedvelt prímás temetésére magával vitte barátait, s a sírnál beszédet mondott.
Nagy hálaadást érdemelnek tehát azok, kik a nemzeti táncnak muzsikáját gyarapítják. /Csermák, Rizitska, Bihari, Sárközy, Rózsavölgyi/

Jelentős művek:

• Magyar nóták fortepianóra Veszprém vármegyéből, melyeket Késmárky Zsigmond szerzett.
• Tíz legújabb eredeti magyar tánc. Szerzé: Sárközy Kázmér.
• Magyar nemzeti táncok. Két violinra és basszusra, készítette: Csermák Antal. Pesten.
• Magyar éneklések. Csermák, Pest. Ebben csak a muzsika van fortepianóra egy hegedűvel.

Ékesszólás: megkülönböztetik nemcsak a költészettől, amennyiben ennek csaknem csupa gyönyörködtetés, az ékesenszólásnak pedig győződés (meggyőződés), világosodás, s határozódás egyenes célja, hanem ég a csinos beszédtől is, mely a csupa gondolat előadásnak, közbeszédnek igyekszik színt, fényt, s formát adni.

Illik minden nemzetnek magát, és nemzeti tulajdonait megbecsülni!