November 5-én megalakult a Magyar Nóta Egyesületek, Klubok és Nótakedvelők Országos Szövetsége a Felsőzsolcán tartott tanácskozáson. A cél, hogy visszaállítsák a magyar nóta népszerűségét. 2010 májusában országos konferenciát szerveztek A magyar nóta szerepe, jelene és jövője címmel. Az ülés sikerén felbuzdulva szombaton Felsőzsolcán rendezték a Magyar Nóta Egyesületek és Klubok Országos Tanácskozását, ahol a jelenlévő mintegy hetven egyesület megalakította az országos szövetséget. Vendégünk
Nógrádi Tóth István, a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnöke.
Legyen kedves röviden összefoglalni a konferencia tartalmát!– A konferencia fő iránya az összefogás szorgalmazása volt. A város polgármesterének köszöntője után kezdődött el a konferencia, ahol én a magyar nóta helyzetéről beszéltem. Ezután a magyar nóta egyesületek működéséről és tapasztalatairól esett szó és a magyar nótakedvelők képviseletéről és igényeik kielégítéséről tanácskoztunk. Ezután alakult meg a Magyar Nóta Egyesületek, Klubok és Nótakedvelők Országos Szövetsége, melynek elnökének Siska Andrást választotta a grémium. Aki csatlakozni kíván a szövetséghez, megteheti a siska1@t-online.hu e-mail címen. Arról is döntöttünk, hogy jövőre megrendezzük a magyar nóta napját is, hasonlóan a magyar dal napjához. Ez egy igen nagyszabású országos rendezvény lenne. Arra gondoltunk, hogy szüret idejére lenne jó ezt megszervezni. Több borfesztiválon voltam, és igen furcsa, hogy a sátor mellett éneklik a magyar nótát, isszák a magyar bort, míg a színpadon beatzene szól. Nem a dzsessz és a beat ellen beszélek, de a magyar bor mellé igazából a magyar zene illik.
Miről beszélt a konferencián?
– Beszéltem a problémáinkról, teendőinkről. Tisztelt illetékesek címmel több helyre küldtünk levelet négy aláírással, hárommillió nyugdíjas nevében. Aláírták ezt az Szabadfoglalkozású Zenei Előadóművészek Szakszervezetének vezetője, két Kossuth-díjas művész: Kalmár Magda és ifj. Sántha Ferenc és jómagam. Majd’ 110 levelet küldtem szét a magyar nóta jövője érdekében az illetékeseknek, így az államfő úrnak, miniszterelnök úrnak, államtitkár úrnak, a médiumok és a kulturális intézmények vezetőinek. Gondjaink közé tartozik, hogy gyermekeink nem tudnak énekelni, nem ismerik népdalainkat. A médiában nem hallhatók kedvenc dalaink, így a magyar nóták és a népdalok. Minden nemzet büszke a dalaira, míg mi tán szégyelljük ezt? Egy réteget, egy műfajt nem lehet negligálni. A kultúra irányítói úgy kerülnek ki a főiskoláról, hogy a magyar nóta dzsentri-maradvány és giccs. Jónás István, a Magyar Rádió vezérigazgatója azt közölte velem, hogy javaslataimat megfontolja. Sajnos egyre kevesebb frekventált helyen van jelenleg lehetőségünk megjelenni.
Tudtommal Csurka István, az Új Színház leendő intendánsa felajánlotta önöknek, hogy a magyar nóta is helyett kaphat a teátrum falai között. Ahogy a magyar drámát, úgy a magyar nótát is kiszorítják. Magyar ember pedig magyar muzsikán szórakozzon.
– Nagy megtiszteltetés ez számunkra, és szeretnénk majd a gyakorlatban is élni vele. Szívesen együttműködnénk a Dörner vezette Új Színházzal. Nagyon örülnék neki, ha havonta Magyar Nóta Színház címmel rendezvényt tudnánk tartani. Biztos vagyok benne, hogy több busszal érkeznének föl vidékre az érdeklődők a rendezvényeinkre. És abban is biztos vagyok, hogy sokan ott maradnak a prózai előadáson is, mert szükség van a jó magyar drámákra. Attól pedig senki se féljen, hogy amatőrök, dilettánsok énekelnek majd a színházban.
Ide kapcsolódik, hogy önök visszaállítanák azt a rendszert, hogy csak A és B minősítéssel lehessen színpadra lépni.
– Így van, s ennek érdekében aláírást is gyűjtünk, melyet a minisztériumnak adunk át. Fiam 15-20 évig tanult zongorázni, és csak azután játszhat pódiumokon. Jómagam 15 évig tanultam, míg megkaptam a B-kategóriás működési engedélyt. Majd továbbtanultam, a repertoárom is bővült, kb. 500 dalt tudtam, mire megkaptam az A-kategóriát. Magyar nótát, népdalt, operettet, táncdalt, cigányzenét énekeltem, és CD-t adtam ki négyféle műfajban. Tehát régen teljesen természetes volt, hogy ezt a lépcsőt végig kell járni. A-kategóriásként mehettem a Rádióba énekelni, és csak azt követően kerülhettem képernyőre. Most, ha valaki letesz egy bizonyos összeget néhány tévénél, akkor máris énekelhet. A dilettantizmust kéne visszaszorítani. Mi csak színvonalas műsorokat szervezünk. Jómagam 40 éve szervezek, de nekem a szint Kalmár Magda, Bessenyei Ferenc, Palócz László, Bojtor Imre, Kiss Károly, Németh Marika – a teljesség igénye nélkül. Húsz éve vagyok az egyesület elnöke és 25 éve a szakszervezet titkára. Ez igen hosszú idő. Ezalatt megismertem a szakmát, és tudják rólam a művészek, hogy a tehetséget nézem. Kanász marad, akinek a nevelője kanász – írja Vörösmarty. Sajnos amatőr marad, akinek „mestere” amatőr. Sok klubvezető nem tud énekelni, és ők tanítanak másokat magyar nótára. Tudja, szerkesztő úr, sokan nem szeretik a magyar nótát, és ennek az is az oka, hogy olyan embereket látnak a tévében énekelni, akik amatőrök. És azt mondja a tévénéző: ha ez a magyar nóta, akkor nem kérek belőle. Ennek a műfajnak is megvannak a szabályai. Ha valaki rosszul szaval egy Petőfi-verset, akkor azt hihetik a hallgatók, Petőfi csapnivaló költő volt. Sok múlik tehát az előadás módján. Nem egyszer előfordult, hogy meghallgatja a műsorainkat néhány fiatal, és a rendezvény végén azt mondják a szervezőknek: nem is tudtam, hogy ilyen szép ez a magyar nóta. Miről is énekelünk? Szeretetről, szerelemről. A nóták többsége családcentrikus szellemiségű, gondoljunk csak az Édesanyám, te jó asszony kezdetűre. Tény, hogy a XIX. században ez a zene segített magyarrá lenni és magyarnak maradni. A magyar nóta a polgárosodó társadalom terméke a XVIII. század végén. Akkor jelenik meg a nápolyi dal, a francia sanzon és az orosz románc. Biztos vagyok benne, ha a francia rádiók nem adnának sanzont, megint kitörne egy francia forradalom. A magyar nóta a verbunkos zenéből és a bécsi olasz muzsika elemeiből alakult ki. Ez a zene szólt 200 éven át a magyarországi színházakban, előkelő szórakozó helyeken, falusi kocsmákban. A magyar nóta a magyar játékszín bölcsőjében született meg. Ez is egy előzménye lehet a már említett színházi együttműködésnek. A magyar nóta népszerűségét a népszínművek gazdagították, amelyek előadására építették 1875-ben a Népszínházat. A nótákat pedig kiváló költőink, zeneszerzőink írták. Petőfi Sándor, Gárdonyi Géza, Ady Endre verseire Egressy Béni, Szentirmay Tihamér, Thern Károly, Szénfy Gusztáv szerzett zenét. Ez a múlt, ma meg az utolsó órában vagyunk, hogy megmentsük ezt a műfajt, amely zenei kultúránk része volt, és reméljük, az is marad még sokáig.
Milyen kiadványt jelentetett meg az egyesületük a közelmúltban?– Nagyon büszke vagyok a Szent Karácsony története (prózában és énekben) című lemezünkre. Ezen közreműködött dr. Bőzsöny Ferenc, Hegedűs Valér, Hegedűs Szabolcs, Regős Zsolt, a Béres Ferenc kamaraegyüttes, a Charity Choir és Tornay András. A CD kapható a nagyobb hanglemezboltokban. Emellett kiadtunk egy magyar népdalfüzetet is, ami 153 népdalt kottáját és szövegét tartalmazza, Babits Mihály-idézettel bevezetve: és akinek szép a lelkében az ének / az hallja a mások énekét is szépnek.
Kommentáld!