Szabó Szilvia a dal szeretetében

Még nem is régen babérkoszorús emlékplakettet vehetett át művészi pályáján eltöltött 20 év alkalmából. Napjainkban újabb jubileumhoz érkezett Szabó Szilvia művésznő. Előadói munkásságának egyik szép és legújabb termését tartom a kezembe, melynek borítója vidám hangulatot tükröz. A kisállatok szeretetéről tanúskodik CD-jének a címe: "Egy cica, két cica..." Ezt a zenei kiadványt egy korábbi lapszámunk leközölte (2002. augusztus) már ismertette. Akik olvasták tudják, hogy két cica ott mosolyog Szilvivel együtt a CD-kazetta borítón.

Szabó Szilviát bátran sorolhatjuk műfajunk patinás művészei közé, hiszen gyönyörű, sikeres dalban eltöltött 30 év áll mögötte.

De hogyan is vall erről a művésznő?

Kicsit szomorú, de boldog is vagyok egyben, hiszen az idő kegyetlenül gyorsan megy, de az eddig megtett út szép és gazdag volt. Valamikor 1976-ban kezdődött, még táncdalénekesként működtem, s egyszer egy fellépésem során Mészáros Tivadarékkal hozott össze a sors. Némi gondot okozott a zenei kíséret a táncdalokat illetően, s akkor az ő javaslatára elkezdtem cigány nótákat énekelni. Bizony nem kis sikerrel. Na ezzel vett éles kanyart az utam. Ezután Tivadar által Lepsényi Pergel Gézához kerültem, ő vett szárnyai alá és indított el ezen a göröngyös, de csodálatos pályán. Aztán gyorsan követték egymást az események: a DUNA MŰVÉSZ EGYÜTTESBE kerültem, jártuk az országot, de akkor csak az lehetett a tagja az Együttesnek, aki egyben rádió-énekes volt. Ezt tehát rendbe kellett tennem. Jelentkeztem meghallgatásra a rádióban. Sikerült. 1977-78-ban próbafelvételek készültek. Igazán, fiam megszületése után 1980-ban indultak a folyamatos "Z" felvételek velem. Két éven át, évi két felvétel készült 1983-ig, aztán 1992-ig évente egy-egy.

Döntésed végleges volt? Nem a táncdal, hanem a magyarnóta? - és miért?

Ebben a műfajban teljességgel ki tudom fejezni érzelmeimet. A táncdal is kedves számomra, de hullámzó, és bizonyos divat-irányzatokat követ, míg a magyarnóta örök, mint az emberi alap-érzelmek. Határtalan érzelmi kincs rejlik benne. Mélyebben lehet eljutni az emberek lelkéhez, szívéhez. Egyszerűen, szeretem. Mint ahogy a költő mondja: "nem tudom, hogy mi okból..., szeretem, de szeretem..." Szüleim is ebben a légkörben neveltek, és a gyermekkor mindig meghatározó az életünk alakulásában.

Van egy polgári, "civil" foglalkozásod, képzettséged. Mi az?

Igen. Közgazdasági egyetemen külkereskedelmi és marketing szakon szereztem diplomát (1992-1994-ben) és 1998-ban pedig a szinkronszínész képzőt végeztem, s mellette filozófiai és esztétikai tanári diplomát szereztem. 1972 óta vagyok szabadúszó, énekes előadóművész. Egy darabig valóban két sínen futott a vonatom, de 1980-tól pedig csak, magyarnóta énekes, most már csak a nóta kapott zöld utat. Az említett képesítéseimet jelenleg is kamatoztatom. Művészeti szakközépiskolában tanítok, konkrétan magyarnótát (és fiataloknak!), stílust, hangképzést. Lehet, hogy ezek a fiatalok később letérnek erről az útról, de legalább betekintést nyernek e műfaj szépségeibe is, mert sajnos oktatási rendszerünkbe nincs tantárgyként ez a szak. A magyarnóta, mint tudjuk, különleges, más előadásmódot kíván,

Hogy látod a műfajunk helyzetét a jelenünkben?

Nem virágos a helyzet, az biztos. De nem a magyarnótára való igénnyel van baj, hanem a lehetőségekkel. A RÁDIÓBAN EGYSZER van naponta, délben EGY ÓRA! És ezzel le is van tudva. TV-ben gyakorlatilag NINCS. Kivétel az ATV és BP-tv. De azokat sok helyen nem tudják fogni. Az u. n. királyi TV-ben el van hallgattatva a nóta. Ha úgy kaphatna helyet, mint pl.: a Dáridó, vagy legalább azon belül néha, akkor nagyobb népszerűséget vívhatnánk ki magunknak, és a műfajnak. A gyakoriság sokat jelenthetne. Persze minőséggel.

Elfoglaltságaidról szólj egy kicsit.

Természetesen először is ott a családom. Az idők folyamán megszokta az én időbeosztásaimat, életvitelemet, és nagyon jól alkalmazkodtak hozzá. Az éneklés mellett sok társadalmi munkát is vállalok, és hát tanítok. A Magyarnótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületében 3-4 éve az alapítványi ügyeket vállaltam fel, mint az alapítvány titkára. Itt láttam, hogy mennyire közömbösek a nóta iránt azok, akik pedig megtehetnék, hogy segítsenek. Nincs igazi szponzora ennek a műfajnak. Csak csordogálnak az adományok, és bizony többnyire nyugdíjas művész társainktól.

2003 januárjától májusig a havi egyszeri Csendül a nóta műsoroknak voltam szervezője-rendezője Nógrádi Tóth Istvánnal. A próbáktól egészen a fellépésekig kísértem figyelemmel a műsort. Az ezt megelőző években egy ideig az ATV-ben, mint műsorszerkesztő dolgoztam. Mindezek mellett a 10 éve működő Kispesti Vigadó Magyarnóta Klubjának vezetőségi tagja vagyok, s gazdasági ügyekben segítem klubunk munkáját.

CD-id, kazettáid, lemezeid?

Két önálló CD-m jelent meg eddig. Az első a "Te hoztad a boldogságot..." (1996-ban, s ezt a nagy TV be is mutatta két részben). A második 2002-ben megjelent "Egy cica, két cica...", amit végül is a "Dankó Pista" jubileumra szántam.

Úgynevezett nagy lemezeken is közreműködtem, melyek a Hungaroton kiadásában jelentek meg. PL: 1998-ban "Matróz csárda" címmel, táncdalokat énekelek, másik lemezen a címadó dalt adom elő, az "Orgonavirágos tavasz éjszakákon...". Ezen négyen énekelünk. Szentendrei Klári, Pataki István és Kovács Lajos. S szintén még ez évben kértek fel egy lakodalmas kazettára, a "Lagzi Manci" I-II. Ezt a Magneoton adta ki. Ezt követte több más kiadvány. 1994-ben Szántó Ferenc fia kérésére Herr Olivérrel énekelek egy Hungaroton gondozásában megjelent kazettán. "Táncba hív a nóta engem...". De meghívtak egy Tasnády lemezre is. Továbbá több szerzői kazettán is jelen vagyok, pl. Somogyi Zsolt. Csoportos kazettán, pl. a "Már minálunk babám..." a klub által kiadotton.

Van-e a szívedhez közel álló dal, nóta?

Sokat szeretek, szinte mindegyiket, melyeket énekelek, de nagyon mélyen a szívemben a "Somogy megye kellős közepében" című, egy II. világháborús dal van. Balladaszerű történetet beszél el. Aztán az "Ott, ahol zúg az a négy folyó...", amit négy év óta viszek, mindig elénekelem ahol fellépek. Számos új dalt is felvállalok, pl. Somogyi Zsolt-Vass Gábor: Szomorú szívek..., vagy Kikli Tivadar-Szilágyi Ferenc páratlan gyönyörű dalát, az "Eltűntél a fényes nyárral...". Fontos elmondanom, hogy ezek a kiadványaim bizony csak szponzorok segítségével készülhetett el. A pénz nagy úr. Sok mindent eldönt, ha nincs, akkor a legszebb alkotások is (szövegek, dalok) elveszhetnek. Félő, hogy ez a nagy pénz-központúság a minőség javára is mehet.

Hogyan tovább a jövőt tekintve?

Remélem, a szekerem megy tovább. Ezért megteszek mindent. Továbbra is minden képességemmel szolgálom a műfajt. Szeretnék még CD-t és kazettát kiadni. S ezt kívánom sok pályatársamnak is, hiszen az előadók a hírvivői a szerzeményeknek, ők tudják népszerűsíteni, ismertté tenni. Ezért fontos, hogy minél többen és többször adjanak elő egy-egy dalt. Szerintem sokat árthatunk mi magunk azzal a műfajnak, ha egy-egy dal menetét megrekesztjük, annak terjedése elé gátat emelünk. Nem szerencsés dolog, ha egy dal előadását egy előadóra leszűkítjük, hiszen a nóta nagy öregjei (Solti, Vörös Sári, Dóri József) mindig, minden szép nótát énekeltek egy időben. Természetesen kötődhet egy-egy szám X-Y-hoz, aki ismertté tette, de azt más is felvállalhassa. Közös ügyünk, hogy a nóták terjesztéséért mindent megtegyünk. Ha valamit minél többen adnak elő, s többször, akkor válik slágerré, akkor ül meg jobban az emberben. Ez volt a "Búcsút int az ősz a nyárnak" esetében is. Mindhárom nagy nótás személyiség énekelte, énekelhette! Jól is néznénk ki, ha a verses műfajban pl. a "Vén cigány" vers előadása megállt volna Bessenyeinél, vagy Sinkovicsnál és kész, más már nem is adta volna elő. Vagy a József Attila versei, Major Tamásnál véget értek volna. Jövőben ezt a dolgot toleránsabban kellene kezelnünk, hogy legalább mi, magyar-nótások ne nehezítsük meg sorsunkat.

Köszönöm, hogy mindezt elmondhattam, s hiszem, hogy a magyarnóta, örökös tagja marad a magyar kultúra nagy családjának.

Én is köszönöm a Nótás Újság olvasói nevében a beszélgetést. Jó egészséget, családodban szeretetet és ilyen lankadatlan nótás kedvet kívánok még hosszú időre.

László Mária
Dél-Alföld Nótás újság (2003. október)

Te hoztad a boldogságotNóták, csárdások, népdalok

Nem divat a magyar nóta. A fiatalok közül egyre kevesebben ismerik a fogalmat is: húzatni a cigánnyal, mulatni, sírva vigadni, kedvenc nóta, bokázni és így tovább. Régi magyar filmekben lát effélét a néző, olvashat róla regényekben.

Szabó Szilvia a színpad közelében nőtt fel. Édesapja dobos volt, édesanyja sztepptáncos. Gyerekkorában kiderült, hogy jó hallása van, zongorázni kezdett. Konzervatóriumba járt, majd a rádió stúdiójába jelentkezett táncdalénekesnek. Jól sikerült a meghallgatás, elvégezte a stúdiumot, és táncdalénekes lett. Az Országos Szórakoztatózenei Központ engedélyével a zsebében rövidesen haknizni kezdett. Együtt járta az országot a "nagyokkal", a Záray-Vámosi házaspárral, Sárosi Katival egészen 1976-ig. Közben rájött arra, olyan szakmát kell választania, amelyben a kiöregedés veszélye távolabb tartható. Egy váratlan pillanatban úgy döntött, hogy nótaénekes lesz. A műfajról ő sem tudott sokat, korábban népdalt igen, nótát nem énekelt. Vörös Sári és Reményi Sándor voltak a mesterei. Sokat tanult tőlük és rövidesen A kategóriás engedélyhez jutott. A Duna Művészegyüttessel turnézott, és egy sikeres próbafelvétel után 1980-tól folyamatosan foglalkoztatták a rádióban. Gyakran utazott külföldre, a világ minden táján megkülönböztetett szeretettel fogadták az ott élő magyarok. Megbecsülésük jeléül sok szép fellépőruhát is kapott tőlük, színpadi és magyaros motívumokkal hímzettet egyaránt felvesz az előadásokon.

Találkozásunk apropója az volt, hogy a rádióműsor tanúsága szerint igen gyakran hallható előadásában magyar nóta, különösen most, augusztusban a Jó ebédhez szól a nóta adásaiban. Szabó Szilviát a televízió is felfedezte, az MTV 1 vasárnap délelőtti műsorában a minap élőben énekelt.

Eddig a műfaj barátai kilenc kazettán hallhatták a hangját. Most, sok év után megjelent az első CD-je Te hoztad a boldogságot címmel. A lemezen nóták, csárdások, népdalok szerepelnek, az énekest ifj. Sánta Ferenc és zenekara kíséri.

(v. a.)
Magyar Nemzet (1998. 08. 22.)