Teleszórta az őszi szél, kis kertemet sárgult falevéllel.
Átszínezték a hajam is, elszállt évek hófehér festékkel.
Napégette arcomra meg, mély barázdát szántottak az évek,
Vidám, dalos jó kedvemet, szomorúvá váltotta az élet.

Szívemhez nőtt kis kertemben ez a sorsa ősszel a levélnek.
Dér lepi be a hajunk is, hisz ezt hozzák az elszálló évek.
A barázdált arcunkat csak az unokák kacaja simítja,
Régen elmúlt ifjúságát, őszült ember nótákban siratja.

Zene: Némethné Kovács Magda
Szöveg: Gyimóthi Elemér

 

Ráborult már a hideg ősz...

Ráborult már a hideg ősz a bakonyi tájra,
Sűrű, szürke ködtakaró ült az öreg fákra.
A lehullott avar csendjét nem zavarja semmi,
Nem járja az öreg erdőt ilyenkor már senki, ilyenkor már senki...

Elköltöztek madarai, mókusa is alszik.
Elmaradtak a sok, vidám kiránduló partik.
Az elszáradt levelekkel megállt ott az élet,
De amikor új tavasz jön, minden újra éled, az erdő felébred...

Zene: Varjasi Ildikó
Szöveg: Gyimóthi Elemér

 

Szövegíró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Somogyvári Imre

 

Behavazott a Bakony, befagyott a Balaton, nem csónakon, szánkón járjuk a partját.
Olyan sűrűn havazik, a Balaton sem látszik, rózsám mégis felém nyújtja a karját.
A friss havon, jaj, de nagyon csúszik a szán, a hidegben olyan forrón ölelsz babám, /hogy/
Kienged a Balaton, s száguldunk egy csónakon, olyan szép ez, mintha ezt most álmodnám.

Hófehér még a Bakony, olvad már a Balaton, hej, csók nélkül nem hagyom én a rózsám.
Látom arcán magam is, mutatja a szeme is, alig várja csókom égjen az ajkán.
Ha a szánkón hozzám símulsz édes babám, mennyországig repül velünk ez a kis szán,
/Ha/ Kizöldül a vén Bakony, kienged a Balaton, én meg csak úgy csókolom a csöpp kis szád.

 

 

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Változik az ember

 

Változik az ember, változik az élet,

Ne sirasd a múltat, vissza úgy sem térhet.

Ne ejts azért könnyet, aki egyszer elment,

Van, amikor néha a legjobb barátja csalja meg az embert.

 

Hozhat még az élet számodra is szépet.

Amit őszült fejjel szíved még remélhet.

Változik az ember, változik a lélek, (már)

Te sem vagy a régi, meglátszanak rajtad (a) gyorsan elszállt évek.

 

Zene: Némethné Kovács Magda; szöveg : Gyimóthi Elemér

 

 

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Nem csordogál a kis patak

 

Nem csordogál a kis patak faluszéli kertek alatt, kiszáradt a medre.

Benőtte a dudva, cserje, nem jár oda gólyamadár eledelt keresve.

Nem őriznek arra gulyát, nem hallatszik esténként így a gulya kolompja, (de) Sokszor kondul temetésre az én kicsi szülőfalum öreg nagyharangja.

 

Nem csordogál a kis patak, nem hajtja már tiszta víze (a) régi kicsi malmot.

Ritkán megyek arrafelé, ezért aztán nem hallhatok sok szép madárhangot.

Nem szól nóta a fonóba', tollfosztóba sem járnak már falunkban a lányok,

De, ha néha arra járok, faluszéli temetőben várnak csak barátok.

 

Zene: Horváth Zoltán; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Én a tiszta józanságnak

 

Én a tiszta józanságnak álltam mindig pártján.

Mégsem adott boldogságot (az) élet nekem tálcán.

Megküzdöttem minden egyes örömét éltemnek,

Mégis azért, amit kaptam, hálás vagyok én az életemnek.

 

Nem engedtem csábításnak, sem sok rossz barátnak,

Ezért van, hogy mégis engem ma boldognak látnak.

Nem engedte el a kezem soha egy kis asszony,

Bízom, közös életünkben nagyon-nagyon messze még az alkony.

 

Zene: Sztojkó Mihály; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2009. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Elszálltak az ifjú évek

 

Elszálltak az ifjú évek, hogy észre sem vettük.

Kéz a kézben, megértésben a dolgunkat tettük.

Hajunkat az elszállt idő hófehérre festette már régen,

Mint a dér az erdő fáit az ősz után, minden évben télen.

 

Hajlott háttal, deres fővel járjuk az utunkat,

Egyik kézből a másikba vesszük a botunkat.

A szívünk is meg-megakad, mint az eke a kavicsos földben,

Elütik majd az utolsót, réges-régen megírták a mennyben...

 

Zene: Bognár Gyula; szöveg Gyimóthi Elemér

 

 

2009. Nótaolimpia III. helyezett hallgató

 

Mit hozhat még ez az élet?

 

Mit hozhat még ez az élet, annak, aki eltemette párját?

Annak, aki már egyedül járja végig a temető útját.

Megáll ott egy sírhalomnál, mit ellep a szeretet virága,

Ott pihen az életének minden vágya, eltemetett igaz boldogsága...

 

Akkor hoz még ez az élet örömkönnyet mind a két szemébe,

Ha unokái kézen fogják, s szeretettől csillog szemük fénye.

A ragyogó kis szemeket, hogyha sírni majd sohasem látja,

Az lesz az Ő életének legszebb álma, sírig tartó örök boldogsága.

 

Zene: Sztojkó Mihály; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2005. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Nem vagyok én már fiatal

 

Nem vagyok én már fiatal, az életben van még egy nagy vágyam:

Hogy egyszer majd mulathassak, dalolohassak a kis unokámmal.

Nincs helye az én szívemben sem sírásnak, sem szomorúságnak,

Inkább van az örök ifjú, szívből jövő, szép magyar nótának.

 

Vígan járom az utcákat, tiszta szívvel, lelkiismerettel,

Ezt a néhány magyar nótám hagyom rátok, igaz szeretettel.

Majd, ha egyszer elköltözöm, s odafentről vissza-visszanézek,

Fogjátok már Ti dalolni, mert tudjátok, milyen nagyon szépek.

 

Zene: Somogyvári Imre; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2005. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Hogyha azt a nótát hallom

 

Hogyha azt a nótát hallom, amit egykor Apám dalolt nékem,

Könnyes szemmel dúdolgatom, néha-néha a cigánytól kérem.

Nem érti, hogy mért könnyezem, hiszen Ő már nem húzta Apámnak,

Csak én tudom Ő a fia, a rég elment öreg, jó prímásnak.

 

Öreg prímás sokszor húzta jó Apámnak füstös kis kocsmában,

Pedig nem volt mindig ünnep, csak hétköznap a Gergely-naptárban.

Mégis szólt a cigányzene, az emberek békességben éltek, (Már)

Ifjú prímás is könnyezi, (ha) régi nótát Tőle olykor kérnek...

 

Zene: Sztojkó Mihály; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

 

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

 

Megöleltem a hordómat

 

Megöleltem a hordómat, csókot nyomtam szájára én az este,

Míg a sógor hason fekve, alatta a hordó dugót kereste.

Nem találta sehogyan sem, annyit ivott előtte a lopóból,

Mindenből már kettőt látott, mégsem talált egyet sem a dugóból.

 

Megsajnáltam sógoromat, melléje a hordó alá feküdtem,

A nagy dugó keresésben vele együtt én is jól ,,kimerültem".

Így talált ránk az anyósunk, lett is csodás perpatvar a dologból;

Hordó helyett őt öleltem; de kár, hogy csak egy van a jó anyósból!

Ism.: Józanul ezt másképp látom: a legtöbbször egy is sok az anyósból!

 

Zene: Váradi Sándor; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

 

Ha az ember jókedvében

 

Ha az ember jókedvében a csárdában egy cigánnyal húzatja,

Jó bor mellett nótázgatva, a pénzét is néha el-elmulatja.

Ferdén néz rá odahaza néhány napig az asszony,

Villámokat szór a szeme, s hej, de cifrán mondja azt, hogy haragszom!

 

Szánom-bánom, amit tettem, meg is bocsát hamar nekem az asszony.

Amikor a mérges száját édes csókkal bíz' Isten beragasztom.

Nem jut szóhoz a kis szentem, s majd csak akkor kiabál, (Ha)

Jövő héten a csárdában jó cigányom megint nekem muzsikál!

 

Zene: Varjasi Ildikó; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

 

Eladnám a legénységem

 

Eladnám a legénységem, ha egy kislány vevő lenne reája.

Vagy egy csókért, miegymásért menyecskék közt igaz társra találna.

Nem járnék el csavarogni, a jó borért sorba minden csárdába,

Megmaradnék odahaza, az én régi nádfedeles tanyámba'.

 

Elfeledném rossz kedvemet, hogyha egy is megmaradna mellettem.

Szófogadó, csendes ember, szertő férj válna majd énbelőlem.

Nem néznék én más asszonyra, sem a borra, sem muzsikus cigányra,

(Csak) Azt az egyet ne az anyós, hanem gólya hozná el a tanyámra.

 

Zene: Bognár Gyula; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

 

 

2005. Nótaolimpia döntős csárdás

 

Az én kicsi szülőfalum

 

Az én kicsi szülőfalum templomának öreg tornya sárgára van festve.

Odajártam az apámmal, imádkozni jó anyámmal minden szombat este.

Hívogatott a kis harang, azt dalolta giling-galang, de szép volt a hangja,

Egy nagyon szép régi zsoltárt énekelt ott kis falumnak apraja és nagyja.

 

Csuda szépen szállt az ének, mikor azt a hívő lélek szívből énekelte.

Annál szebben csak a nóta szólt másnap a kis kocsmába',

ha cigány kísérte.

Harang helyett hegedű szólt, tisztán csengő víg nótaszót,

de jó volt hallgatni,

Azt a boldog gyermekkorom, újra festett templomtorony (sem)

tudja feledtetni!

 

Zene: Varjasi Ildikó; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

 

2005. Nótaolimpia II. helyezett csárdás

 

Haragszik rám az anyósom

 

Haragszik rám az anyósom, mert elvettem én a kedves leányát.

Bár tudnám, hogy mért teszi ezt, hiszen csak én látom annak a kárát.

Oda lett a legénységem, minden tettem sok kritika kíséri,

Az anyósom kedves lánya, szabadságom lépten-nyomon kiméri.

 

Nem értem hát az anyósom, hogy Ő miért ilyen nagyon haragos?

Mikor vője nem poharaz, s még sosem volt úgy igazán kapatos.

Nem kerülget menyecskéket, elég neki az Ő kedves leánya,

De leginkább akkor boldog, ha az anyóst minél ritkábban látja.

 

Zene: Sztojkó Mihály; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

 

2005. Nótaolimpia I.helyezett és Közönség díjas

hallgató

 

Az én drága jó nagyanyám

 

 

Az én drága jó nagyanyám, kiszokott a kapunk elé állni.
Féltő gonddal, szorongással, unokáit este haza várni.
Ráncos arcát keszkenőbe, már csak néha álmaimban látom,
Vagy amikor kis falunknak, temetőjét könnyes szemmel járom.

Az én drága jó nagyanyám, nem őrzi már a kapunk félfáját.
Kivitték a temetőbe,s utánna már mind a két leányát!
Legidősebb unokái, is ott pihennek a hűs temetőbe,
a többi viszi a virágot, fejfájukra sötét keszkenőbe.

 

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Németh Zoltánné Kovács Magda

 

 

 

 

2002. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Szeretlek, míg élek

 

De jó lenne tudni, mit hoz még az élet?

Meddig rakhatjuk még együtt a kis fészket?

Meddig hajthatom még fejem a válladra?

Meddig adhatok még csókot az ajkadra, csókos kis ajkadra?

 

Eljön a búcsúnap mindenkinek egyszer.

Nem élhet e földön örökké az ember,

Mikor majd elmegyek, ejts értem pár könnyet.

Igaz boldogság volt véled ez az élet, szeretlek, míg élek!

Ism.: hálás vagyok néked!

 

Zene: Pálkerti Zsuzsanna; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2002. Nótaolimpia döntős hallgató

 

Messze repült a gólyapár

 

Messze repült a gólyapár, üres maradt a nagy kerek fészek.

Keserű a sors azoknak, kik szívükben magányosan élnek.

Nem szállhatnak messzi tájra, más sarkába ennek a világnak,

Megbékélnek a sorsukkal, vérző szívvel egymagukban járnak.

 

Visszajön a gólyamadár tavasz táján mindig a fészkére,

Visszahozza kicsi szíve, pedig nem néz sohase térképre.

Jól tudja, hogy csak itt talál igaz otthont szerető párjával,

Vígan szállnak fenn az égen, kelepelnek édes boldogsággal.

 

Zene: Sztojkó Mihály; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

2002. Nótaolimpia döntős csárdás

 

Névnap csárdás

 

Névnapozni gyűltünk össze még az elmúlt héten.

Köszöntve az ünnepeltet, ahogy illik: szépen.

Csárdást jártunk, jó bor mellett szólt a magyar nóta.

Szép szokás ez már minálunk évtizedek óta.

 

Az asztalnál kicsik, nagyok jókedvűen ülnek.

Együtt van az egész család, már az is egy ünnep.

Női: Mikor pedig oly vidáman nyugovóra tértünk,

Boldogság ült szívünkben, mert szeretetben élünk.

Férfi: Mikor pedig hajnal tájban nyugovóra tértünk,

Sajgott a láb, szédült a fej, de jól esett nékünk.

 

Zene: Pálkerti Zsuzsanna; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

1998. Nótaolimpia II. helyezett csárdás

2000. I. Bordal verseny I. díjas csárdás

 

Kékfrankos a kedvenc borom

 

Kékfrankos a kedvenc borom, megiszom hát minden nap egy pohárral.

Néha napján a csárdába' elhúzatom nótámat a cigánnyal.

Ha elfogyott a kékfrankos, s üresen áll pincémben a fahordó;

Van mellette tartalékban néhány üveg Kadarka meg Oportó.

 

Szeretem a jó vörösbort, ezt a tényt én soha le nem tagadtam.

Mindig tudtam a mértéket, ezért aztán józan ember maradtam.

Kellett ehhez egy jó asszony, kiben igaz a szerelem, a hűség;

Lehet gond az életünkben, legfőbb kincs, ha jól szolgál az egészség.

 

Zene: Fábián Ferenc; szöveg: Gyimóthi Elemér

 

 

 

Csendes szavú legény voltam

 

Csendes szavú legény voltam, én csak ritkán szóltam.
Azt is mindíg nagyon halkan, de őszintén mondtam.
Nem illik a hazudozás, ahhoz kinek virágja a rózsa,
Akinek a szíve mélyén, él magyar nóta.

Maradj ilyen édes fiam, az apám azt mondta.
Az Istennek csak úgy lesz majd Rád odafenn gondja.
A hazug szót mindenkitől, valamikor úgyis számon kérik,
Az emberséget nem nagy hanggal, hanem szívvel mérik.

 

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Nné Kovács Magda

 

 

 

ÉL A MAGYARNÓTA!

Ha megszólalt a hegedű, vele együtt a cimbalom, a klarinét és brácsa,
Magyar ember ajkán akkor fel-felcsendült, szíve-lelke legszebbik nótája.
Sok évtized telt már el így, de megmaradt a szívünkben örökre a nóta, (Hisz)
Azt dalolták a galambok, velük zúgták a harangok, (hogy) ÉL A MAGYARNÓTA!

Megpróbálták eltaposni, a szívünkből kitörölni örökre a nótát.
Kizárták azt mindenhonnan, de a nóta végül mégis kiállta a próbát. (Mert)
Ha megszólal a hegedű, kíséri a cimbalom, a klarinét és brácsa,
Azt dalolják a galambok, velünk zúgják a harangok, (hogy) ÉL A MAGYARNÓTA!

 

Gyimóthi Elemér verse, Némethné Kovács Magda zenéjével

 

 

 

 

Tele szórta az őszi szél, kis kertemet sárgult falevéllel.
Átszínezték a hajam is, elszállt évek hófehér festékkel.
Napégette arcomra meg, mély barázdát szántottak az évek,
Vidám dalos jókedvemet, szomorúvá váltotta az élet.


Szivemhez nőtt kiskertemben, ez a sorsa ősszel a levélnek.
Dér lepi be a hajunkat, hisz ezt hozzák az elszálló évek.
A barázdált arcunkat csak, az unokák kacaja simítja,
Régen elmúlt ifjuságát, őszült ember, nótákban siratja.

szövegíró : Gyimóthi Elemér

zeneszerző:Némethné Kovács Magda

 

 

 

Akác lombos kicsi falum....

Akác lombos kicsi falum, tehozzád száll minden imádságom.
Itt éltem át, ifjú fejjel, az én első, igaz boldogságom.
Bármerre is vitt az utam, gondolatom mindig ott járt nálad,
Sosem tudtam elfeledni, Édesanyám, régi kicsi házad.

Akáclombos kicsi falum, ha én hozzád egyszer vissza térek.
Úgy visznek majd oda engem, hogyha elszáll testemből a lélek!
Dalaimban megőrizlek, tégedet kit annyira szerettem,
Akáclombos kicsi falum, akit soha, sohasem, feledtem.

 

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Nné Kovács Magda

 

 

Nem csordogál a kis patak, falu széli kertek alatt, kiszáradt a medre.
Benőtte a dudva, cserje, nem jár oda gólyamadár eledelt keresve.
Nem delel ott gulya, ménes, nem hallatszik esténként sem a gulya kolompja,/De/
Sokszor kondul temetésre, az én kicsi szülőfalum öreg nagyharangja.

Nem csordogál a kis patak, nem hajtja már tiszta víze /a/ régi kicsi malmot.
Én sem járok arra felé, ezért aztán nem hallhatok sok szép madár hangot.
Nem szól nóta a fonóba, tollfosztóba sem járnak már falunkban a lányok,
Mikor néha arra járok, falu széli temetőben várnak csak barátok.

Szövegíró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Horváth Zoltán