Cigányzenészek.....

Czinka Panna elsõ ismert cigányegyüttese két hegedûböl(egy prim és egy kontra),egy cimbalmosbol és egy bögõsböl volt összetéve.Általános gyakorlat szerint máig ez a kötelezõ legkisebb létszám és összeállitás.Egyáltalán nincs emlités még egy hires, jóformán õsi magyar hangszerröl,a tárogatórol,régebbi nevén töröksip.A tárogató volt a verbunkos zene vezetõ hangszere,és a háborus idõk vezetõ vezérhangszere.A Rákoczy szabadságharc bukása után,a kuruc dalok és nóták eléneklését nemcsak szigoruan tiltották,de összetörték még a tárogatókat is,melyeken a hires nótákat játszották.Azonban,nem sikerült elfeledtetni a dalok szövegjeit és nóták dallamait.Ezek megmaradtak,mert leleményes népünk az eltiltottak helyett más értelmû szöveget alkalmazott rá,meghagyva legfeljebb egy pár kevésbé inkriminált sztrófát,s az itt-ott meghagyott verssoroknak köszönhetõ csupán ,hogy e régi énekek dallamát meg tudtuk õrizni. A nóták továbra is terjedtek az egyszerû emberek között,harcolva a német zenebefolyások ellen,melyek az elnémetesedett föuri udvarokban nagyon jó fogadásra találtak.Ezek a nyugati zeneszokásokat gyakorló zenekarok nem cigányokbol,hanem általában iskolázott zenészekböl voltak összeállitva,és ezért nem is tudtak meghonosodni a falusi és kisvárosi környezetben,egyrészt a gyakorolt zene,másrészt magas fellépési dijjuk miatt.Tanult zenészek révén,a cigányzenekarokkal ellentétben,ezek tudták a harmóniát és a ritmuskiséretet. A bécsi klasszicizmus azonban,a történelmi elõzmények miatt Magyarországon belátható idõn belül nem volt lehetséges,és azért nem is terjedt meszebb a csekély számú német polgárságnál.A hagyományos hangszeres zene csak népzenei és mûzenei szinten létezett.A zenekutatók igaz csak a népzenét emlitik,teljessen eltörülve azt a sok kuruc nótát,ami a szabadságharc bukása után fenmaradt legalább a századfordulóig.Csak a verbunkoszenét firtatják,mert szerintük ez a zene felel meg legjobban a magyar jellegû,de nyugati hangzású zeneformának.Általában zongorakisárettel adták elõ,de a legismertebb zenészek mégis hegedûvirtuozok voltak.Emlitsük csak Csermák Antalt (1774-1822),Lavotta Jánost (1764-1820).Bihari Jánost (1764-1827) és Rózsavölgyi Márkot (1789-1848).A négy hegedûvirtuoz közül a kottát nem ismerõ cigányzenész Bihari volt a legnépszerûbb. Nem annyira szerzeményeiért kedvelték,hanem azért mert cigányprimásként a magyar zenei hagyományt legjobban ismerte;öttagú együtesének élén õ játszotta leghatásossabban a kuruc szabadságharc idejére emlékeztetõ dallamokat.Ezek jóformán mind verbunkos dallamok voltak,de mivel nagyon ritkán voltak kottára jegyezve,a mai napig nem maradt fel belõlük csak néhány.... Megtanulták a cigányzenészek a kotta használatát is,kottaolvasó betanitók (katonai karmesterek)segitségével.Ezt követte a harmonia használlatának elsajátitása,mert addig a cigényzenekarok nem használták a harmóniát.A bécsi Magyar Kurir 1790 novemberi száma hattagú rongyos csallóközi cigánybandárol értesit,amely Pozsonyban a „királyi bálon”,felváltva játszik a tizenkét tagbol álló,kottaolvasó báli német zenekarral,mégpedig olyan kivállóan,hogy „a Német musikások tsak nem musikájokat rágják vala mérgekben”. A 18.század végére nagyjábol kialakult cigánybandák a 19.század közepéig már országosan elterjedtek-nem a kisebb falvakban,hanem csak a nagyobb települések,fõleg városok környékén.Ekkor már ott tartottunk,hogy ithon is,de fõleg külföldön a „cigány” elsõsorban „zenészt” jelentett. A”Cigány vagy magyar zene ?” vita is a 19.század közepén alakult ki. Liszt Ferenc volt az elsõ, aki zeneszerzõként is nagyra tartotta a cigányzenészek improvizáló tehetségét és virtuozitását. Magyar rapszódiái jól kifejezik, mennyire megértette a cigányzenélés lényegét. Az ezekben felhasznált és azonosítható témák szerzõi azonban a legkevésbé sem cigányzenészek, ahogy Liszt hinni szerette, hanem magyarok. Mint azonban a rapszódiákból látható, Lisztet nem annyira a témák, mint inkább a zenészek virtuóz eljárásai érdekelték, s ezeket a maga virtuozitásával stílusosan tudta kiegészíteni - ezzel is bizonyítva, hogy a magyar cigányzenészek játéka a romantikus európai virtuozitással jól egyeztethetõ. A cigányzenészekrõl elõször 1859-ben Párizsban, franciául publikált könyve azonban a zenészek magyarországi szerepének nagyfokú félreértésérõl tanúskodik: a „cigányzene" megjelölést szó szerint értelmezve, a cigányok által játszott hangszeres magyar zenét eredeti cigány örökségnek, a cigányok alkotásának tekintette. A cigányzenészek Magyarországon asszimilálódtak a magyar zenei hagyományokhoz és sajátjuknak érzik ezt a zenét; a cigányzenészek, mint szakmájuk nagy múltú képviselõi a magyar népzene õrzésében és gyarapításában is elöljártak. Nem "hoztak", nem volt döntõ beleszólásuk abba, hogy milyen legyen a magyar népzenei hagyomány, de legjobbjaik alkotó módon vettek részt a kivitelezésben. Az egyetlen zenei elem a bõvített szekundos (leginkább fríg) hangsor, amit nekik szokás tulajdonítani, s aminek valóban leginkább õk voltak az ide-odaszállítói, nem eredendõen cigány örökség; hozzánk - meglehet a cigányzenészek közvetítésével - feltehetõen a török szórakoztató (kisvárosi) zenébõl származik. Zeneszerzõ cigányzenészeket elõször a Liszt-vitába kapcsolódó gróf Fáy István sorol fel. A felsorolt nevek közül az egyetlen Bihariét lehet bizonyos fenntartásokkal elfogadni. Czinka Pannának, Barna Mihálynak zeneszerzõi tevékenységérõl a róluk szóló egyetlen hitelesnek tekinthetõ dokumentum nem tud. A többirõl - Árvai, Csóri, Gyurica, Tyutyu - még kevésbé lehet azt állítani, hogy zeneszerzõk. Az pedig semmiképp sem mondható, hogy sajátosan cigány zenét teremtettek volna - ahogy Liszt képzelte. Maga Bihari is abban a stílusban alkotta dallamait, amiben rajta kívül az õ korában és valamivel elõtte még mintegy 30 nem cigány szerzõ írta a rövidke verbunkos darabokat. A 19.század végén,és a 20.század elején már van cigány szerzõ(emlitsük csak Dankó Pistát),csakhogy szándéka szerint a cigányzenész szerzõ nem cigány zenét,hanem magyar nótát,magyar csárdást komponál.Ilyen tekintetben Sarasate hires hegedû-darabjának,a „Zigeunderweisen“-nek cime sem korrekt,annál kevésbé,mert az öt témája közül háromnak még csak nem is cigányzenész hanem magyar mûkedvelõ a szerzõje. Talán le is kellene zárni ezt a témát egy nagyon egyszerû,de talán legigazságossabb birálattal.A magyar nótát nem lehet megtéveszteni a cigány nótával csak azért mert az egyiket és a másikat is,geniális cigányzenészek zenélik általában.A cigánydaloknak,ugyanugy mind a magyar nótának is,alapja és indulópontja a cigány vagy a magyar népdal.Hogy melyik az idösebb,nehéz eldönteni,de ez talán nem is lényeges.Mind a két zenének továbra is élnie kell a zenészek hegedûjén!