Kókay István 1896. december 17-én született Karácsonyfalván. Gyermekéveit Szegeden töltötte (kétéves volt, amikor szüleivel Szegedre költöztek) és e városhoz kötődött egész életén át. Az első világháborúban őt is besorozták, a hadiérettségi után az olasz frontra került. Az Isonzó melletti harcokban jobb szemét repeszszilánkok találták el, erre a szemére aztán teljesen megvakult. Háborús szolgálataiért, bátorságáért több hadi kitüntetésben részesítették.

Viszonylag későn kezdett el foglalkozni dalszerzéssel, első bemutatkozó önálló estjét 1927. november 3-án tartotta Szegeden a Tisza Szálló dísztermében. Ezzel indult el dalszerzői pályafutása. Erre az estre a rádió is felfigyelt, és szerzeményei hamarosan az egész ország rádióhallgatóságához eljutottak. 1928-ban már a Zeneakadémia nagytermében hangzottak el a Kókay-nóták, Budapesten első alkalommal. Az első budapesti szerzői estet aztán több is követte, a kor híres nótaénekesei voltak az 1934. évi nagyszabású, talán legemlékezetesebb koncert szólistái.


Leghíresebb szerzeményei:



„Piros pünkösd napján”

c. szerzeménye a 30-as és 40-es évek nagy énekesei közül László Imre, Kalmár Pál, Orbán Sándor, Mindszenthy István, Ráday László, Eggerth Márta, Mocsányi László, Sebő Miklós és Szalay László előadásában több tízezer példányban kelt el gramofonlemezen.



„Hiányzik valaki ebből az utcából”

című nótáját Orbán Sándor, Kalmár Pál és Mindszenthy István vitte sikerre, de a rádióban sokan mások és sokszor elénekelték.



„Hiába süt a világra”

c. nótáját László Imrének írta, akinek szívbe markoló előadását a híres Madarász-Gaál-féle terces verzióig senki nem tudta meg se közelíteni.



„Sose vagyok józan” és a „Messze van a nyíregyházi kaszárnya”

c. nótái Kalmár Pál és Mindszenthy István előadásában váltak népszerűvé.



„Vonat, vonat, betyár vonat”

c. szerzeménye nem volt jó ajánlólevél a háború után.