Bemutatkozás helyett:

ÉLETUTAM

Ott születtem, s éltem
sok szép gyermek évem
az öreg Bakony alján.
Nóta cseng fülembe,
emléke szívemnek,
mint szólt Apám ajkán.
Kaptam jót és szépet,
egy életre emléket
az Édesanyámtól.
S ott kaptam az első
igaz forró csókot
életem párjától.

Éljük az életünk,
mint más dolgos ember
gondokkal kísérve.
Nem csábított sose,
a sorsunk vetett ide
egy nagyváros szélére.
Amit feltudunk mutatni:
a ház, kert, s részemről
kétszáz magyarnóta.
Boldogságunk titka:
asszony lányunk mosolya
születése óta.

Eltelt pár évtized,
hiszed, vagy nem hiszed,
sok mindent átéltünk.
Nem volt több igényünk,
mint az őszinte szó,
amit másoktól kértünk.
Majd, ha visszavisznek
kis szülőfalumnak a
temető kertjébe,
Ott kerüljön a pont
boldogságban átélt
életem végére.

Köszönöm, hogy néhány percet velem töltöttél.

Válasz

Tisztelettel köszönöm a Klubvezetőnek nótaszövegeim feltöltését.

Gyimóthi Elemér nótagyűjtő-szövegíró, a NET-es ,,nótáspapa"

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Nné Kovács Magda

Akác lombos kicsi falum....

Akác lombos kicsi falum, tehozzád száll minden imádságom.
Itt éltem át, ifjú fejjel, az én első, igaz boldogságom.
Bármerre is vitt az utam, gondolatom mindig ott járt nálad,
Sosem tudtam elfeledni, Édesanyám, régi kicsi házad.

Akáclombos kicsi falum, ha én hozzád egyszer vissza térek.
Úgy visznek majd oda engem, hogyha elszáll testemből a lélek!
Dalaimban megőrizlek, tégedet kit annyira szerettem,
Akáclombos kicsi falum, akit soha, sohasem, feledtem.

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző:Némethné Kovács Magda


Tele szórta az őszi szél, kis kertemet sárgult falevéllel.
Átszínezték a hajam is, elszállt évek hófehér festékkel.
Napégette arcomra meg, mély barázdát szántottak az évek,
Vidám dalos jókedvemet, szomorúvá váltotta az élet.


Szivemhez nőtt kiskertemben, ez a sorsa ősszel a levélnek.
Dér lepi be a hajunkat, hisz ezt hozzák az elszálló évek.
A barázdált arcunkat csak, az unokák kacaja simítja,
Régen elmúlt ifjuságát, őszült ember, nótákban siratja.

Válasz

Gyimóthi Elemér verse,
Némethné Kovács Magda zenéjével

ÉL A MAGYARNÓTA!

Ha megszólalt a hegedű, vele együtt a cimbalom, a klarinét és brácsa,
Magyar ember ajkán akkor fel-felcsendült, szíve-lelke legszebbik nótája.
Sok évtized telt már el így, de megmaradt a szívünkben örökre a nóta, (Hisz)
Azt dalolták a galambok, velük zúgták a harangok, (hogy) ÉL A MAGYARNÓTA!
Megpróbálták eltaposni, a szívünkből kitörölni örökre a nótát.
Kizárták azt mindenhonnan, de a nóta végül mégis kiállta a próbát. (Mert)
Ha megszólal a hegedű, kíséri a cimbalom, a klarinét és brácsa,
Azt dalolják a galambok, velünk zúgják a harangok, (hogy) ÉL A MAGYARNÓTA!

Válasz

szövegíró : Gyimóthi Elemér
zeneszerző : Nné Kovács Magda

Csendes szavú legény voltam

Csendes szavú legény voltam, én csak ritkán szóltam.
Azt is mindíg nagyon halkan, de őszintén mondtam.
Nem illik a hazudozás, ahhoz kinek virágja a rózsa,
Akinek a szíve mélyén, él magyar nóta.

Maradj ilyen édes fiam, az apám azt mondta.
Az Istennek csak úgy lesz majd Rád odafenn gondja.
A hazug szót mindenkitől, valamikor úgyis számon kérik,
Az emberséget nem nagy hanggal, hanem szívvel mérik.

Válasz

Zene: Fábián Ferenc;
szöveg: Gyimóthi Elemér

1998. Nótaolimpia II. helyezett csárdás
2000. I. Bordal verseny I. díjas csárdás

Kékfrankos a kedvenc borom

Kékfrankos a kedvenc borom, megiszom hát minden nap egy pohárral.
Néha napján a csárdába' elhúzatom nótámat a cigánnyal.
Ha elfogyott a kékfrankos, s üresen áll pincémben a fahordó;
Van mellette tartalékban néhány üveg Kadarka meg Oportó.

Szeretem a jó vörösbort, ezt a tényt én soha le nem tagadtam.
Mindig tudtam a mértéket, ezért aztán józan ember maradtam.
Kellett ehhez egy jó asszony, kiben igaz a szerelem, a hűség;
Lehet gond az életünkben, legfőbb kincs, ha jól szolgál az egészség.

Válasz

Zene: Pálkerti Zsuzsanna;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2002. Nótaolimpia döntős csárdás

Névnap csárdás

Névnapozni gyűltünk össze még az elmúlt héten.
Köszöntve az ünnepeltet, ahogy illik: szépen.
Csárdást jártunk, jó bor mellett szólt a magyar nóta.
Szép szokás ez már minálunk évtizedek óta.

Az asztalnál kicsik, nagyok jókedvűen ülnek.
Együtt van az egész család, már az is egy ünnep.
Női: Mikor pedig oly vidáman nyugovóra tértünk,
Boldogság ült szívünkben, mert szeretetben élünk.
Férfi: Mikor pedig hajnal tájban nyugovóra tértünk,
Sajgott a láb, szédült a fej, de jól esett nékünk.

Válasz

Zene: Sztojkó Mihály;
szöveg: Gyimóthi Elemér


2002. Nótaolimpia döntős hallgató

Messze repült a gólyapár

Messze repült a gólyapár, üres maradt a nagy kerek fészek.
Keserű a sors azoknak, kik szívükben magányosan élnek.
Nem szállhatnak messzi tájra, más sarkába ennek a világnak,
Megbékélnek a sorsukkal, vérző szívvel egymagukban járnak.

Visszajön a gólyamadár tavasz táján mindig a fészkére,
Visszahozza kicsi szíve, pedig nem néz sohase térképre.
Jól tudja, hogy csak itt talál igaz otthont szerető párjával,
Vígan szállnak fenn az égen, kelepelnek édes boldogsággal.

Válasz

Zene: Pálkerti Zsuzsanna;
szöveg: Gyimóthi Elemér

2002. Nótaolimpia döntős hallgató

Szeretlek, míg élek

De jó lenne tudni, mit hoz még az élet?
Meddig rakhatjuk még együtt a kis fészket?
Meddig hajthatom még fejem a válladra?
Meddig adhatok még csókot az ajkadra, csókos kis ajkadra?

Eljön a búcsúnap mindenkinek egyszer.
Nem élhet e földön örökké az ember,
Mikor majd elmegyek, ejts értem pár könnyet.
Igaz boldogság volt véled ez az élet, szeretlek, míg élek!
Ism.: hálás vagyok néked!

Válasz