Szövegíró: Kovács Kálmán
Zeneszerző: Kókay István

Vonat, vonat, betyár vonat, most viszi a galambomat Szegedre.
Gyászfekete füstjét a szél belehordja könnytől ázott szemembe.
Hull a könnyem, mint a zápor, fehér kendő lobog még a kezembe';
Vonat, vonat, betyár vonat, elvitted a galambomat Szegedre.

Három évig lesz a babám Szögedében az őrmester bakája,
Három évig tiszteleg és jelenti, hogy belépett a szobába.
Három évig minden este kijárok az állomásra siratni;
Betyár vonat, de jó volna most mindjárt a babám után utazni!

Válasz

Szövegíró: Göde Jenő
Zeneszerző: Kókay István

Volt egyszer egy szőke asszony, kökényszemű, csalfa,
A szívemet kifosztotta, elárulta, csalta.
Ráköltöttem a jussomat, ökröm, lovam, telkem,
Csalfa csókja tengerében elveszett a lelkem.

Ő miatta lett belőlem korcsmatölteléke,
Ő miatta a napomnak mámor most a vége.
Iszom, hogy a bánat érte könnyre ne fakasszon,
Ne tudja, hogy őt siratom, az a szőke asszony.

Válasz

Zeneszerző: Kókay István

Vándorol a hold az égen,ezüstszínű szelid fénnyel kémleli a földet.
Mint egy vidám bojtárlegény,nyájat terel falum felé,a bárányfelhőket.
Itt vonulnak mind felettem.én meg nézem önfeledten,
Mint egy álomképet.
Ha a Tisza fölé érnek,mutassák meg majd tenéked,milyen szép az élet.

Eltűnt már az égi bojtár elvonult a szép selymes nyáj a csillagos éjben.
Csendesek az apró házak,mind a félhomályban állnak,
Nem mozdul a szél sem.
/:Az akácok elvirulnak,halkan a szivemre hullnak,elmennék utánad.
Hozzád vezet mimdem utca,szemedben nincs végehossza a tündöklő nyárnak.:/

Válasz

Szövegíró: Markó Pál
Zeneszerző: Kókay István

Tele van a csöndes utcád illatozó fehér orgonával,
A szívem meg egy kislánynak simogató, édes mosolyával.
Ahol te jársz jókedv fakad illatozó mezőkön és fákon,
A tavaszi ölelésed, csókos ajkad lett a boldogságom.

De az álmom szertefoszlott, megtudtam, hogy a te szíved másé,
Hogy a csókos éjszakánk, most már csak a bús őszi hervadásé.
Könnyes szemmel gondolok rád, ha a fehér orgonákat nézem,
Ezüst hímes kiskertedből egy szál virág, mért nem jutott nékem?

Válasz

Szövegíró: Vidéki Pál
Zeneszerző: Kókay István

Tavasz volt a két szemednek sugarában,
Virágos nyár selymes hajad illatában.
Simogató kökény szemed, ha rám nézett,
Benne láttam: mily gyönyörű ez az élet.

Szerelmünkre, napsugárra felhők szálltak,
Velük együtt rám hulltak az őszi árnyak.
Avar lepte, ködös úton magam járok,
Mégis minden napnyugtával tavaszt várok.

Válasz

Szövegíró: Kókay István
Zeneszerző: Markó Pál

Ne hagyjátok, hogy megcsaljon ifjúkori lelkem,
Hagyjatok meg kis virágnak, aminek születtem.
Ne vádoljon soha senki, ne bántson meg semmi,
Hogy egy utcán dúdolgatva tudjak végig menni.

Susognak a hársfa lombok, végig az utcákon,
Az én furcsa életemet szomorúnak látom.
A hajnalnak bíbor fénye könnyeim felissza,
A mi régi szép szerelmünk soha nem jön vissza.

Válasz

Szövegírók: Murgács Kálmán
Kókay István

Tegnep sem ragyogott több csillag az égen,
Nem járkáltak többen lenn a faluszélen.
Ma sem hullt több virág a vén akácfákról,
Mégis más a világ... Hiányzik valaki ebből az utcából.

Kis ablakok nyílnak, egymás után sorba,
Muskátli integet át a túlsó sorba.
Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul,
Mégis üres minden... Hiányzik valaki ebből az utcából.

Válasz

Zeneszerző: Kókay István

Elállt a szél virradóra,rásütött a nap a hóra.
Holló szállt a fehér ágra meg-meg libben sötét szárnya.
Elindulok hosszú úton megkéne valamit gyónnom.
/:Ha már olyan szép az élet mért kell annyit sírnom érted.:/

Válasz

Szövegíró: Kókay István

Csuromvíz a viharverte kalapom.
Hortobágyi langyos széllel szárítom.
Enyém a rét valamennyi virága,
Előttem meg ezer csikó vágtat ki a pusztába.

Nincsen gondja énrám senki fiának.
Szép szeretőm sincsen nékem, mint másnak.
A csikók is békességben legelnek,
Nem is tudom, hogy mi fájhat az én bolond szívemnek.

Válasz

Zeneszerző: Kókay István

Az életem olyan volt, mint egy gyönyörű álom,
Szerelmes, szép asszony volt a mennyországom.
Nyíló mezők száz virágát mind-mind nekem tépte,
Az esthajnal csillagfénye, ragyogott a két szemébe', fekete szemébe.

Őszi szél zúg, fáradt levél hulldogál a fákról,
Gólyamadár búcsúzik a nádfedeles háztól.
Vándorfelhők messze járnak, velük legszebb álmom,
Dér fehérlik már a tájon, hová lett a mennyországom, boldog ifjúságom?

Válasz