Kókay István emléklappal ellátott főhadnagy, budapesti lakos volt, aki 1896-ban született Karácsonyfalván. A császári és királyi 43. gyalogezredbe vonult be katonának. Háborús érdemeiért szerzett hadi kitüntetései: egy karddal ellátott, III. osztályú katonai érdemkereszt, legénységi II. osztályú ezüst vitézségi érem („kisezüst”), Károly-csapatkereszt és sebesülési érem.

Az album szerint Kókay a 43. gyalogezredben szolgált, melynek ezredtörzse és az I., III., IV. zászlóalja Fehértemplom városban székelt, II. zászlóalja és hadkiegészítő parancsnoksága Karánsebesen állomásozott. Az ezred hadkiegészítő területét a ma Románia területén fekvő, egykori Krassó-Szörény vármegye képezte. Az alakulat legjelentősebb háborús tevékenysége az olasz fronthoz, a magyar hősi helytállás jelképévé vált Doberdóhoz köthető. Az album arcképcsarnokában az egész életére maradandó sebesülést szerző főhadnagy fotója is megtalálható:

Vitézek Albuma (Kovách Géza, 1939.) Vitézek Albuma (Kovách Géza, 1939.)

Az 1931-ben megjelent A tízéves Vitézi Rend című könyvben további információk is fellelhetőek Kókay Istvánnal kapcsolatban, kinek neve nem mellesleg a Nagy Háború Blogról jól ismert Kókay László szegedi 46-os hadnagy neve mellett szerepel a nyilvántartásban.

A tízéves Vitézi Rend 1921-1931. (Budapest, 1931.) A tízéves Vitézi Rend 1921-1931. (Budapest, 1931.)

Kókay Istvánt 1922-ben avatták tiszti vitézzé, 222. sorolási számmal és háborús szolgálataiért, kiemelkedő bátorságáért vitézi telket is kapott.

Kókay István, „a katona” megismerése után következzen Kókay István, a „daloló vitéz” néhány életrajzi vonatkozásának feltüntetése, bár életéről, munkásságáról nagyon kevés információ maradt fenn, annak ellenére, hogy a műfaj ismert szerzője volt a maga korában. Kókay István 1896. december 17-én született Karácsonyfalván. Gyermekéveit Szegeden töltötte (kétéves volt, amikor szüleivel Szegedre költöztek) és e városhoz kötődött egész életén át. Az első világháborúban őt is besorozták, a hadiérettségi után az olasz frontra került. Az Isonzó melletti harcokban jobb szemét repeszszilánkok találták el, erre a szemére aztán teljesen megvakult. Háborús szolgálataiért, bátorságáért több hadi kitüntetésben részesítették.

Viszonylag későn kezdett el foglalkozni dalszerzéssel, első bemutatkozó önálló estjét 1927. november 3-án tartotta Szegeden a Tisza Szálló dísztermében. Ezzel indult el dalszerzői pályafutása. Erre az estre a rádió is felfigyelt, és szerzeményei hamarosan az egész ország rádióhallgatóságához eljutottak. 1928-ban már a Zeneakadémia nagytermében hangzottak el a Kókay-nóták, Budapesten első alkalommal. Az első budapesti szerzői estet aztán több is követte, a kor híres nótaénekesei voltak az 1934. évi nagyszabású, talán legemlékezetesebb koncert szólistái.